izmaeliták

DEFINICIÓ: Izmaeliták

A középkori Mo. mohamedán vallású lakóinak összefoglaló neve. Az izmaeliták bolgár, besenyő, kun, káliz, böszörmény, arab stb. nemzetiségűek lehettek. Az Árpád-kori Mo. mohamedán vallású csoportjai jelentős szerepet töltöttek be az egykori gazdasági életben és a honvédelemben. A római egyház fejei, a pápák is több alkalommal foglalkoztak velük. Királyainkat arra ösztönözték, hogy egyre szigorúbb törvényekkel szabályozzák a hazai izmaeliták életét. Keresztény templom építésére, vegyesházasságra, szokások elhagyására, széttelepülésre kényszerítették az izmaelitákat. II. Andrással pedig nemes urai megfogadtatták 1232-ben, hogy sem izmaelitákat, sem szerecseneket nem nevez ki a kamarák élére. Kapcsolatban állták az arab világgal (→ arabok), így viszonyaikról értékes adatokat közölnek a mohamedán tudósok, utazók (Abu Hamid, Yágut). A kései Árpád-korban mint vallási kisebbséget az egyház türelmetlensége sújtotta, ami népi beolvadásukhoz vezetett. – Irod. Czeglédy Károly: Névtudományi előadások (Bp., 1970).

-magyar néprajzi lexikon-

————————————————————–

CÍMSZÓ: Izmaeliták

SZÓCIKK: Izmaeliták. A Magyarországon lakott mohamedán hitű bulgárokat nevezték így. Szaracénusok alatt is őket értették. A vallási türelmetlenségek korszakában sok hátrány származott miattuk a zsidókra, mert az izmaeliták ellen fordult közhangulatból a zsidóknak is mindig kijutott. Kálmán király alatt ez még nem volt annyira érezhető, de a későbbi zsinatok, törvények és főleg a pápai bullák a magyarországi viszonyok ismerete hiányában, a zsidókat az izmaelitákkal együtt említették. A köztudatban így lassan egy fogalommá nőtt a két különböző meghatározás és a történelem folyamán igen gyakran össze is tévesztették őket. A zsidóknak és az izmaelitáknak a történelemírók által való gyakori összecserélése miatt az ezidőben élt zsidók társadalmi és jogi helyzete sokkal kedvezőtlenebbnek tűnik fel, mint amilyen a valóságban volt. U. L.

 

Magyar Zsidó lexikon.

Barbár

Címszó: Barbár

.>>>Tovább hosszabban a „“BARBÁROK” ÉS “CIVILIZÁLTAK”” >>>

A <a href=

barbár" width="428" height="276" srcset="https://i0.wp.com/blog.kromek.hu/wp-content/uploads/2009/03/a_barbar_the_pathfinder.gif?w=428&ssl=1 428w, https://i0.wp.com/blog.kromek.hu/wp-content/uploads/2009/03/a_barbar_the_pathfinder.gif?resize=300%2C193&ssl=1 300w" sizes="(max-width: 428px) 100vw, 428px" />

Nyelv: lat, gör
az ókori görögök, majd a rómaiak szemében az, akinek nem volt az övékéhez hasonló műveltsége
durva, faragatlan, műveletlen ember
kegyetlen, embertelen, vad
A mai németek valják magukat a barbárok utódainak.

 

Pallas Nagylexikon szerint:
A régi görögök, kik származásukat az istenektől vezették le, B.-nak nevezték mindazokat az idegen népeket, melyek más nyelvet beszéltek, mint ők. Ezen ellentét megjelölésében eredetileg nem volt semmi lealázó. Csak lassanként, azon mértékben, hogy Görögország a főhatalmat a szomszédos államok fölött megszerezte s szellemi fölényét biztosította, kezdték a barbár nevet a szellemi durvaság és műveletlenség megjelölésére használni. A rómaiak, kik a görögök szemében előbb maguk is B. voltak, mihelyt Görögországot meghódították s a görög művészet és műveltség meghonosodott Rómában, ugyanarra az álláspontra helyezkedtek, mint a görögök, s barbároknak nevezték azokat a népeket, melyek a görög-római műveltségnek nem voltak részesei. A császári korban ezen lenézett barbár törzsek mindazonáltal úgy politikai, mint társadalmi befolyásra szert tettek s az ellentétek a római birodalom bukása idejében a műveltségben is elsímultak.
Az érintkezések, melyekbe a B. a klasszikus népekkel léptek, nem maradhattak behatás nélkül a művészetre sem. Az alakok, melyeket a legrégibb görög müvészet mint B.-at mutat be, a monda köréből valók. B. a trójaiak, az amazonok, barbár Medea is Ganymedes és Orpheus. A művészet előállításában azonban csak ruházataikról lehetett megismerni, hogy B. Páris mindig szép ifju marad görög tipussal, hogy nem görög, egyedül idegenszerű fövege, az u. n. frigiai süveg, s lábhoz simuló ruházata árulják el.
Történeti kompoziciókban a B. a persa háborúk óta jelennek meg. Polygnotos azon idő legnagyobb festője, falfestményeken örökítette meg e háborúk eseményeit. Hogy az ellenséges alakokat miképen jellemezte, arról semmi bizonyosat nem tudunk. A nápolyi muzeumban látható mozaik-képen, mely ugyan római időben készült, de aligha más, mint egy az alexandrin korban alkotott nagyszerű csatakép másolata, a macedonokkal harcoló perzsák már arcvonásaikról fölismerhetők. Az alexandrin művészet érdeme, hogy meg nem elégedett többé valamely barbár nép külső sajátságainak utánzásával, hanem a szellemi egyéniséget igyekezett érvényre juttatni. Az alkalmat a kelták (gallok) betörése Kisázsiába szolgáltatta. Pergamon királyai, annak emlékére, hogy a keltákat visszaverték, hadi tetteiket szobrokon örökítették meg. Egy részük jeleneteket ábrázol magukból azon ütközetekből. A kapitoliumi muzeumban őrzött a «haldokló gallus» s a Ludovisi-villában látható gall csoportozat ezen alkotások maradványai. Mindkét emléken úgy a test kiképzése, mint a harcos arctipusa elárulják nemzetiségét. A rómaiak, minthogy hódításaik révén oly barbár népekkel jöttek érintkezésbe, melyeket a görögök nem ismertek, az ókori barbár tipusok körét tetemesen kibővítették. Művészetük a legnaturalisztikusabb módon állította őket elő. A történeti reliefek a háború jeleneteit a legnagyobb hűséggel ábrázolják. Vannak azonban figyelemre méltó szobrok is. Különösen érdekesek a germánok alakjai. Firenzében, a loggia dei Lenzi alatt látható germán nőt a németek éppenséggel Thusneldának szeretik tartani. Mint tipusok nem kevésbbé érdekesek a dákok, kiknek alakjaival Traianus diadalkapuját és forumát fölékesítette.

A sciták nem voltak barbárok!

.>>>Tovább hosszabban a „“BARBÁROK” ÉS “CIVILIZÁLTAK”” >>>

Pogány

Címszó: Pogány 

 

 

pogany

A „pogány” szó a latinban -> paganus jelentése: „vidéken lakó”, falusi.
Ebből „pagus” származik a parszt szavunk. Valószínű már az avar szóhasználatban előfordult valamelyik változata, később átvették egyes szláv nyelvek használói is mind pld a szlovén és a horvát. A szót a honfoglalás kori időktől, a nyugati nemzetek, a katolikusok, többek között a magyar ember vallására, a több isten hívőkre alakítgatta, az eredeti jelentését átformálva, pld a sámán, a nem keresztény, a nem zsidó, a nem mohamedán emberek jellemző gúnyos megkülönböztető elnevezése.
A magyar a mindenkori pogány.

 

A „pogány” szó a latin paganus-ból származik, amely kezdetben „vidéken lakó”-t, falusit jelentett (a pagus, azaz „vidék”, „falu” szóból). [1] [2] A magyarba a szó – akárcsak az ugyancsak a paganusból származó „paraszt” szavunk – valószínűleg a horvát vagy szlovén nyelvből került, a pogan, poganin alakok révén.[forrás?] A paganus szó az idők folyamán számos jelentésváltozáson ment keresztül, sőt magának az értelmezésnek és eredetelméletnek is saját története van, szinte minden generáció újabb hipotézisekkel, kutatási eredményekkel lép fel.[3]
A paganus kezdetben „vidéken lakót” vagy „földművest” jelentett. A római katonák zsargonjába már „újonc” vagy „civil” jelentéssel ment át. [4] Később a kereszténység nyelvhasználatában, a „Krisztus hadseregére”, mint metaforára vonatkoztatva, azokat jelölte, akik nem katonái, vagy nem jó katonái Krisztusnak. A paganus szó „nem-keresztény” jelentése azért alakulhatott ki, mert a kereszténység a vidékiek között lassabban terjedt el. [5] [2]
Amikor a középkorban eredeti nyelveiből latinra fordították a Bibliát, akkor a Bibliában használatos héber gójim és görög ethnoi szavakat is paganusként fordították le, noha ezeknek a szavaknak a jelentése nem teljesen fedte a latin paganus addigi jelentéseit: vidéki, civil, nem-keresztény. A héber gójim és görög ethnoi szavak jelentése egyszerűen „népek” vagy „nemzetek”, szembeállítva a választott (zsidó) néppel, „a Nép”-pel. Ekkor gazdagodott tehát a paganus szó jelentése a nem-zsidó és a ma domináló többistenhívő, természethívő, más valláshoz tartozó jelentésekkel [6] A pogány szó mai jelentéseiben tehát eredetükben egymástól független szavak jelentései fonódnak össze.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Pog%C3%A1ny

Jó reggelt

Címszó: Jó reggelt

.

hajnal2" src="http://blog.kromek.hu/wp-content/uploads/2009/03/hajnal2.jpg" alt="hajnal2" width="400" height="300" srcset="https://i0.wp.com/blog.kromek.hu/wp-content/uploads/2009/03/hajnal2.jpg?w=400&ssl=1 400w, https://i0.wp.com/blog.kromek.hu/wp-content/uploads/2009/03/hajnal2.jpg?resize=300%2C225&ssl=1 300w" sizes="(max-width: 400px) 100vw, 400px" />

Régi magyar szó.
Magyarázata: Kovács András
Amikor a Nap ébred, a Napot úgy hívták Ra régi egyiptomi fáraók nevében is találkozunk Ra a fáraó Ré a fáraó, amikor Ra fölkel akkor azt mondjuk „Ra” a Napisten az egy Isten fia az egy Isten jelképe, fölkel, köszöntöm Őt: Ra kel , jó ra kel , a jóra kel, nem a félelmetes „Ra” vagy a gonosz „Ra” a jó „Ra” föl kel. Jó reggelt.

Küld el képeslapként

Jó reggelt elektronikus  képeslapok

.

Republic – Jó reggelt kívánok

 

További Jó reggelt videók itt.

Weball toplist

Magyar vagyok

Mit mondhatnék…

Ambrus Pál

Nem mondani, végre cselekedni kell!

Minden cselekedetnek megvan a mozgatórugója. Az enyém az, hogy magyar vagyok, s mindenhol, minden körülmények közt vállalom a magyarságom, mindent a magyar ügy előre vitelének vetek alá. Büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, s ehhez a százszor, ezerszer elnyomott, sárba tiport, megalázott, kigúnyolt, lenézett, semmibe vett néphez tartozom. Mert annak oka van, hogy így viselkednek velünk szembe. Félnek tőlünk, irigyelnek bennünket, hiszen több ezer éves történelmünk folyamán csodálatos dolgokat hajtottunk végre. 

 

    Ellenségeink arra hivatkoznak, azt sulykolják állandóan, minden percben, pillanatban az agyunkba, képi-, hangi- és írott médiájukon keresztül, hogy a magyar már nem is létezik. Hivatkozási alapjuk, hogy történelmünk folyamán annyi féle néppel keveredtünk, hogy a magyar már nyomaiban sincs meg itt az őshazán, Magyarországon! Akkor még mindig miért nevezik Magyarországnak?! Hát nem magyarok lakják? Csak szeretnék, hogy ez ne így legyen! Egyről feledkeznek meg: a génekről. A magyari fajta hordozza az ősgéneket, melyek még évszázadok után is a felszínre tudnak törni, s tesznek csuda dolgokat. Bizonyíték erre egész történelmünk.

 

    Nem készítettem kutyabőrt. Nem zavartam meg őseimet a kutakodásban, mindössze annyit tudok, hogy anyai ágon tót, apai ágon erdélyi magyarok az őseim. Én tehát tiszta magyar vagyok. Itt születtem, a Kárpát-medence közepén, a Trianonban megrabolt csonka kis hazában, melynek neve még Magyarország, s itt töltöttem gyermekkoromat, itt alapítottam családot, a magyart, a világ egyik legszebb nyelvét beszélem, s ezért ahhoz a közösséghez tartozónak vallom magam, amelyet úgy hívnak, hogy magyarság. Ha bántsák fáj, ha dicsérik örülök, a kudarcok megviselnek, a sikerek büszkeséggel töltenek el.  

 

    A génekről beszéltem az előbb, s tán nekik köszönhetem, hogy a „módszer váltás” után látva, hogy nem történik a magyarság érdekében semmi változás, beléptem a ’93-ban megalakult MIÉP-be, mert azt hittem, hogy a fővezér egy talpig becsületes magyar ember, akinek az lesz a feladata, hogy a mögéje felsorakozott, még tenni képes emberekkel, végre, ha majd eljön az ideje, végrehajtja az elmaradt rendszerváltást, s annyi keserves évtized után végre a magyar lesz az úr saját hazájában. Nem így történt. Ő is csak egy a sok aljas, hazug, korrupt politikusból, aki nagyon sok, a hazáért, népért tenni akaró ember félrevezetésével teremtette meg saját, és élettársa egzisztenciáját. A MIÉP-ben eltöltött öt év nem veszett kárba, mert nagyon sok a magyarság mellett elkötelezett embert ismertem meg. Az ott eltöltött időnek köszönhetően nagyobb biztonsággal el tudok igazodni a közélet dolgaiban. „Látó” lettem. Felismerem ellenségeinket, tudom szándékaikat, ismerem gondolataikat, tudom cselekedeteik mozgatórugóit, ismerem a világban betöltött szerepüket, sejtem a végcélt, amely nem egy mennyei paradicsom kilátásaival kecsegtet.

 

    Az emberekkel beszélgetve sokan azt kérdezik, hogy nem félek-e, amikor magyarságom mellett ilyen nyíltan kiállok? Visszakérdezek: Miért ne vállalhatnám magyarságomat, hát nem magyar vagyok, és nem Magyarországon élek? De, ha ma azt követelik tőlem, hogy a fáskamrába költözzem, majd azután a kutyaólba, s végül mehetek Isten hírével, akkor is meg kell hunyászkodnom? Nem! Tartsuk meg még meglévő hadállásainkat, s következhet majd a vár, a Haza visszaszerzése! Éppen ezért nem félhetünk! Nem szabad félnünk, hiszen azt akarják, hogy mindenki kussoljon, lapítson. Féljen ők! Félnek is, hiszen mindenbe belemocskolnak ami magyar, így adva tudtára népünknek, hogy kezükben a hatalom. Félelmükben betiltják ünnepeinket, kigúnyolják kultúránkat, rendőri brutalitással verik szét békés tüntetéseinket.  

 

    Tiszteljük a „másságot” hallatszik mindenütt szlogenjük. Ne szabja meg nekem senki, hogy kit tiszteljek. Ha az a valaki majd úgy cselekszik, úgy viselkedik, úgy él, hogy kivívja a tiszteletemet, akkor bizonyosan tisztelni fogom. De a „másság” miért nem tiszteli a „másságot”? Hiszen én a szemükben „más”, magyar vagyok. Nem hogy tisztelnek, hanem egyenesen gyűlölnek. Vajon miért? Oka kell hogy legyen, s ez az ok nagyon messzire, mondhatni az ősidők ködébe vész.

 

    Suttogó propagandájuk akasztotta ránk a másik, gúnyos, lenéző, megalázó mondásukat. Birka nép. Csak azért mert végtelenül türelmesek, befogadók, vendégszeretők vagyunk? Ez bűn, s nem erény? Ha valahová betoppanok vendégségbe, tiszteletben tartom házigazdám szokásait, alkalmazkodom hozzá, s nem szólok bele a ház dolgaiba. Itt nálunk ez pont fordítva történik. A vendég átvette a birtok fölötti irányítást, s ma már ott tartunk, hogy lassan kiüldöznek saját házunkból, hazánkból. A birka tényleg türelmes állat, de mi nem vagyunk birkák, s a mi türelmünk határa véges.

 

    Egyik legnagyobb fájdalmam, hogy most a végszükségben, az utolsó pillanatban, még mindig nem vagyunk képesek összefogni. Mindenki beszél róla, mindenki különböző elképzelésekkel áll elő, ezen a teljesen leszalámizott magyar oldalon, de az ég egy adta világon semmi sem történik. Az a rengeteg civil- politikai- és egyéb szervezet, mely úgymond a magyar ügyet képviseli, mégsem tud összefogni, pedig egyedüli lehetőségünk hogy félretéve sérelmeket, a vezetők különböző egyéni érdekeit, megteremtsük az oly várt összefogás lehetőségeit, hiszen egységben az erő.

 

    Apáink, nagyagyapáink nem azért bízták ránk országukat, hogy veszni hagyjuk. Gondoljunk gyermekeinkre, unokáinkra, mert az ő sorsuk a mi kezünkben van. Miénk a felelősség, hogy milyen örökséget hagyunk magunk után. Teremtsük meg nekik azt a lehetőséget, hogy az utánunk következő generációk is megtarthassák magyarságukat itt, a Kárpátokkal körbezárt hazánkban, melyet Árpád apánk hagyott örökül.

 Békéscsaba 2003.01.25.