Tiltott múlt 2.

Ősidők

Az Ősmagyar történelem valóságának megértése, a magyar népért történő aggódás nem a mai kor találmánya. Egy ilyen kitagadott, de legalább is elhallgatott kutatónk Kolozsvári Grandpierre Endre. Történelmünk központi titkai „A Magyarság eredete”  című művének az elején ezt írta:

Félő, hogy emlékezetvesztés áldozatai vagyunk. Félő, hogy eredeti mivoltunk tudatát és őseredetünk valóságos tényeit feltáratlan kataklizmák és félreértelmezések, bujtogató tévtanok hatására elveszítettük, valamiképpen kizökkentettek bennünket, önmagunkból, őseredeti pályánkról és már nem tudjuk pontosan, hitelesen, kik voltunk, kik vagyunk. Félő- számtalan jel utal ere- hogy valamikor ősrégen, vadrégen, meghatározatlan homályfedte időben, vagy talán a közelmúltban, valamiféle végzetes fordulaton estünk át, ami kifordított bennünket önmagunkból.

Homályban a nemzeti múlt, jelen és jövő.

Homályban a magyar emlékezet és vele a magyar eszmélet.

Három  mondást kell felidéznünk.

Elvész a nép, amely tudás nélkül való, és amely a legfontosabb tudásnak, az önmagáról való igaz tudásnak híján van.

Elvész a nép, amely meghasonlott önmagával, és eltűri, hogy nemzeti összetartozó kötelékeit fellazítsák.

Mert a közszólás szerint akit Isten nagyon meg akar verni annak előbb az eszét veszi el.

Szerezzük vissza hát igaz tudásunkat valós múltunk megismerésével.

Ezek a szavak, sajnos ma még talán jobban igazak mind valaha.

Ha tudásunk visszaszerzésének útját járjuk, akkor hazaárulónak kell kikiáltani azokat, akik, eltagadják, a múltunk, hazug igazságra oktatják a gyermekeinket, nem hagyják megelevenedni a nép álmát, eltitkolják a valóságos történelmet, a legendákat, meséket. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →