A magyarok génállománya és az őstörténetek

A 2000-ben elvégzett Semino-féle, genetikai vizsgálatsorozat, Y-kromoszómás kutatási eredményei szerint:

„-A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es – őskőkorszakbeli – ősapa leszármazottja.

-A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18,

-11 %-a az EU-7,

– és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda.

Mindez azt jelenti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban a Kárpát-medencében élt férfiak utódja.” (Dr.

Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.)

További fontos megállapítása volt a Semino-féle vizsgálatnak az, hogy az urali népekre jellemző TAT (EU13+EU14) jelű gén a magyarokból teljesen hiányzik!

A honfoglalóknál hét mintából kettő esetben tudták kimutatni ezt a bizonyos Tat markert, ami uráli, vagy ha a jelenleg rendelkezésünkre álló archeogenetikai adatokat veszünk figyelembe, Belső-Ázsiába az ázsiai hunok irányába mutathat.

„2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. A magyar népesség vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették:

1. A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában

elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak!!

 

2. A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik

legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus –

őskőkori genetikai marker, a magyarokban, legmagasabb százalékarányban kimutatható

jelenléte utal).

 

3. A magyar nép legközelebbi – genetikai szinten igazolható – rokonai a lengyel, az

ukrán, továbbá a horvát nép. (Mit mondott Zrínyi?: Horvát vagyok, tehát magyar!

Zrínyi a szkíta jogfolytonosság okán még tudta mit beszél.)

 

Genetikailag olyan, hogy „indoeurópai” nem létezik. Nincs „szláv” sem, csak

„európai”, és értik ez alatt éppen a magyarságra legjellemzőbb haplotípusok

csoportjával jellemezhető népeket. A magyar nép genetikailag európai, sőt,

„őseurópai”. (Természetesen a nyelvünk is és az írásunk is az!)

Géneket nem lehet „kölcsönözni”, „átvenni”, hamisítani, csak és kizárólag örökölni!

„A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól,

valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik

egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik

meg.” – olvashatjuk a Magyar Tudomány említett számában. Fontos észrevenni: a

székely és a magyar nem különbözik egymástól!

 

Már a honfoglalás- és Szent István-kori Magyarország lakossága is szinte kizárólag

biológiailag európai eredetűekből állt.”

Az ún. Honfoglalók csak hazatértek őseik földjére, vérrokonaik közé.

 

Az Eu19 haplotípussal kapcsolatosan megemlítendő, hogy az nem csak Európában fordul

elő. Tekintélyes frekvenciákkal találkozhatunk Észak-Indiában, Pakisztánban és

Közép-Ázsiában is, ahol egyébként a marker legnagyobb gyakoriságát éri el. Ezek azok

a területek, ahol a szkíta, szaka, sumer, hun, szabír, pártus stb. kultúra

kisugárzott és történetileg, régészetileg is kimutatható a jelenléte.

 

Megállapítható, hogy az őstörténet kutatás egyiptomi, indiai, sumer, ázsiai elemei

egy közel 50.000 éves nép, a királyi szkíták, vagy szaknyelven szólva az EU19

haplotipus kulturális epizódjai.

Ezért a magyar nem származik sem a sumertól, sem az egyiptomitól, sem az ázsiai

népektől, hanem az EU19 génállományú, Őseurópai, ősnép alkotott az említett helyeken

civilizációkat, birodalmakat, az adott helyi populációkkal közösen.

Ezért van az, hogy a nagyon szembetűnő azonosságok mellett, karakterisztikus

különbségeket mutatnak fel ezek az ősi kultúrák. Az azonosságot az EU19 őseurópai

nép alapkultúrája adja, az egyedi ízt, pedig a helyi lakosság kultúrája adja.

Ettől különbözik az etruszk, a pelazgtól, a föníciai a sumertól, az indiai szaka az

ázsiai huntól, az ír kelta a Kárpát-medencei keltától. Ettől más az egyiptomi, a

hurrita, a káld, a méd és a pártus, de az EU19 genetikai és kulturális információs

tartalma köti őket össze.

 

Az Eu19-es haplotípus génfrekvencia térképe Európában Semino és munkatársai

közleménye alapján. (Ábra: Gáspár R.)

 

Ahol a lila árnyalat megjelenik, ott az EU19 őseurópai nép tartósan megtelepedett és

keveredett a helyi lakossággal, és elvitte magával a gabonát, a sertést, a

szarvasmarhát, a kerámiát, majd a kereket, kocsit, lovat, nyerget, nadrágot, zekét,

kabátot és nem utolsó sorban a hitvilágot, a vallást, a társadalmi felépítmény

mellérendelő, köztulajdonon alapuló szerkezetét. (ezt nevezik ma Szentkorona

értékrendnek)

 

Ezért az őstörténet kutatás terén nem a kabátot kell a gombokhoz hozzávarrni, hanem

fordítva.

 

Az Angol régész, Gordon Childe szerint a kőkorban létezett egy azonos műveltségű nép

a Mezopotámia, Kárpát medence, Kréta háromszögben. Észrevételeit 1929-ben tette

közzé a The Danube in Prehistory c. művében.

„A Kárpát medence volt a szarvasmarha európai háziasításának gócpontja, mert a vad

őse itt élt a legnagyobb számban. A sertés helyi vad őseinek háziasítását a Kárpát

medencéből, főleg a bronzkorból lehet kimutatni.”

A Kárpát medence az őskőkor (a paleolitikum)-tól kezdve Európa legsűrűbben lakott

területe volt. A Kárpát medence nemcsak az állatok háziasításának volt az egyik

legfontosabb gócpontja, hanem Európa benépesedésének is.

 

Az új kőkorban (neolitikum) a Kárpát medencében 3 nagy műveltségkör virágzott.

– A KŐRÖS műveltség (i.e. 5.000) kiterjedt Erdélyre, Duna-Tisza közére, valamint a

Dunántúl Duna-Dráva szögletére.

– A Nagyalföldön volt az alföldi vonaldíszes edények műveltsége (i.e. 4.000).

– Míg a Dunántúlon a Dunántúli vonaldíszes edények műveltsége (i.e.4.000).

Az utóbbi leletanyaga megtalálható a Bécsi és Cseh medencén keresztül egészen a

Rajna vidékig.

 

H. Würm (Würm a göttingeni egyetem neves professzora) kutató igazolta, hogy a Kárpát

medencében a gabonafélék kinemesítése az őscirokból az i.e. 6.000 – ben már

befejeződött.

Állítását igazolják a gabona termesztéséhez szükséges szerszámokat előállító

kőipartelepek feltárásai és azok kormeghatározásai Tarcal, Tokaj, és Csitár

határában.

 

A Kárpát medencéből származik

– az epigrafikai és paleográfiai írásrendszer a gyökrendszerű, fraktál ősnyelvvel

– a korong előtti és a korongolt kerámia

– a gabona kinemesítése az őscirokból

– a fémbányászat

– a fémművesség

– a háziasított sertés és szarvasmarha

– az ötvös művészet és a technikai civilizáció alapja a kerék, a kengyel!

 

Gordon Childe és Fritz Sachermeyr szinte egybehangzóan írják műveikben, az európai

népek tanítómesterei a Kárpát medencei scythák voltak.

 

Ezért köszönet és hála mindazon őstörténet kutatónak, akik a Kárpát-medencei 50.000

– éves nép történelmét, annak szeletei feltárták, illetve ezen ősnép és más népek

közös múltját, az ezen együttműködésből kifejlődő civilizációk „magyar”

vonatkozásait feltárták.

forrás: http://sopron.jobbik.hu/content/magyarok-g%C3%A9n%C3%A1llom%C3%A1nya-%C3%A9s-az-%C5%91st%C3%B6rt%C3%A9netek

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .