Ablak

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

Ablak*

ABLAKADÓ
 (ablak-adó) ösz. fn. Az épületek azon megadóztatási díja, mely az azokon levő ablakok száma szerint vettetik ki.
*ABLAKATLAN
 (ablak-atlan) mn. tt. ablakatlan-t, tb. ~ok. A min ablak nincsen. Ablakatlam földalatti börtön. Határozókép am. ablak nélkül.
*ABLAKATLANÚL
 (ablak-atlan-úl) ih. Ablak nélkűl.
*ABLAKBÉL
 (ablak-bél) ösz. fn. Azon deszkalemezek, melyek az ablaknyilás négy oldalára mintegy béllés gyanánt alkalmaztatnak. Az ablakbél két függőleges oldalába eresztett vaspeczkeken forognak az ablakszárnyak.
*ABLAKCSA
 (ablak-csa) kics. fn. tt. ablakcsá-t. A maga nemében, vagy aránylag kisded ablak.
*ABLAKCSINÁLÓ
 (ablak-csináló) ösz. fn. l. ABLAKOS. fn.
*ABLAKDESZKA
 (ablak-deszka) ösz. fn. 1) Az ablakkönyöklőt takaró deszka. 2) Az ablak felső részére alkalmazott deszka, melyről a függönyök lógnak. 3) Deszka az ablaknyiláson kivűl, melyre virágcserepeket raknak.
*ABLAKELŐ
 (ablak-elő) ösz. fn. Ablak előtt lógó függöny.
*ABLAKERESZTÉK
 (ablak-ereszték) ösz. fn. Ablakosok nyelvén, azon háromszögű üvegdarab, melyet a kerek üvegfiókok közé csíptetnek.
*ABLAKERNYŐ
 (ablak-ernyő) ösz. fn. Általán ernyő gyanánt szolgáló készület, mely a fölösleges vagy kelletlen világosságot elzárja, nevezetesen: 1) Sűrű vászonszövetből való ablakközi függöny. 2) Deszkalemezekből szerkezett, ablakforma szárnyakra nyiló tábla. 3) A föntebbiekhez hasonló szerkezetű, s függőlegesen vagy hárántékosan fölhúzható, vagy leereszthető világossági ellenző az ablakon kivűl.
*ABLAKFA
 (ablak-fa) ösz. fn. Az ablaknyilás közepén végig nyúló, s alúlfelűl megerősített faállvány, mely a betett ablakszárnyakat öszvetartja. Se ki, se be, mint az ablakfa (Km).
*ABLAKFAL
 (ablak-fal) ösz. fn. A falnak azon része, mely két ablak között van.
*ABLAKFEJ
 (ablak-fej) ösz. fn. A fal azon része, mely az ablak felső részét befödi, s annak mintegy fejét képezi. Egyenes, íves ablakfej.
*ABLAKFÉL
 (ablak-fél) ösz. fn. Fából vagy kőből való, s az ablakfal oldalaiba eresztett gerenda, melyhez ablakbél ragasztatik. V. ö. AJTÓFÉL.
*ABLAKFÉLFA
 (ablak-fél-fa) ösz. fn. Fából való ablakfél. l. ABLAKFÉL.
*ABLAKFÉLKŐ
 (ablak-fél-kő) ösz. fn. Kőgerendából való ablakfél. l. ABLAKFÉL.
*ABLAKFIA
 (ablak-fia) ösz. fn. tt. ablakfiá-t tb. ablakfiai nincs szokásban hanem ablakfiak. Az ablaknak egyik fiók táblája, melyet különösen ide-oda lehet tolni, vagy kinyitni.
*ABLAKFIÓK
 (ablak-fiók) ösz. fn. 1) l. ABLAKFIA. 2) Az egész ablaktábla egy-egy külön rámába szorított része. Egy ablakfiókot betörni.
*ABLAKFOGANTÓ
 (ablak-fogantó) ösz. fn. Az ablakszárny talpába eresztett vas rudacska, melylyel a kinyitott ablakot megakasztják.
*ABLAKFORDÍTÓ
 (ablak-fordító) ösz. fn. Forgatható vas kalantyú, mely az ablakrámát az ablakfával öszvetartja.
*ABLAKFŐ
 l. ABLAKFEJ.
*ABLAKÍV
 (ablak-ív) ösz. fn. Ív-alakú boltozat az ablaknyilás fölött.
*ABLAKKALANTYÚ
 (ablak-kalantyú) ösz. fn. l. ABLAKFOGANTÓ. Ha a kalantyú két vége pörge alakú, huszárbajusz a neve.
*ABLAKKAPOCS
 (ablak-kapocs) ösz. fn. Az ablakráma talpába eresztett horgocska, melylyel a szél csapkodása ellen a kinyitott ablakszárny megerősíttetik.
*ABLAKKARIKA
 (ablak-karika) ösz. fn. Midőn az ablak üvegei nem négyszögü, hanem rendes többszögü vagy karikaforma alakúak, az ily ablakfiókok ablakkarikáknak neveztetnek.
*ABLAKKERESZT
 (ablak-kereszt) ösz. fn. Az ablaknyiláson keresztűl húzott rúdnemű fa, melynek rovatába az alsó szárnyak felső, viszont a felső szárnyak alsó részei csukódnak.
*ABLAKKERESZTFA
 l. ABLAKKERESZT.
*ABLAKKOSÁR
 (ablak-kosár) ösz. fn. 1) Kosárforma fonadék sodronyból vagy vesszőből, melyet kivűlről az ablakba illesztenek, hogy be ne lehessen nézni. 2) Vas vagy fa rácsozatból álló ilyforma készület, péld. a kolostorok, vagy fogházak ablakaiban.
*ABLAKKŐ
 (ablak-kő) ösz. fn. l. ABLAKFÉLKŐ.
*ABLAKKÖZFAL
 (ablak-köz-fal) ösz. fn. Az épület egymás után következő két ablakát elválasztó falrész.
*ABLAKLEPEL
 (ablak-lepel) ösz. fn. Lásd ABLAKELŐ.
*ABLAKLEVELEK
 (ablak-levelek) ösz. tb. fn. Páriz Pápainál am. ablakszárnyak. l. ABLAKSZÁRNY.
*ABLAKNYILÁS
 (ablak-nyilás) ösz. fn. Az épűlet falai között azon nyilás, melybe az ablakok behelyeztetnek.
*ABLAKÓLOM
 (ablak-ólom) ösz. fn. Az ablakok üvegfiókjait öszvefoglaló ólomvessző.
*ABLAKÓLOMCSÍPŐ
 (ablak-ólom-csípő) ösz. fn. Vasfogó-alakú eszköz, melyet az ablakólmok elmetszésére szokás használni.
*ABLAKÓLOMHÚZÓ
 (ablak-ólom-húzó) ösz. fn. Gyári műeszköz, mely által az ólomtömegből ablakokra való ólomszálakat nyújtanak.
*ABLAKÓN
 (ablak-ón), ösz. fn. l. ABLAKÓLOM.
*ABLAKOROM
 (ablak-orom) ösz. fn. Jelenti azon építészeti díszítményt, melyet az ablakok fölé, vagy egyenes vonalú pártázat vagy kerek ív vagy végre csúcsos háromszög alakban szokás alkalmazni.
*ABLAKOS
 (ablak-os) fn. tt. ablakos-t, tb. ~ok. Üvegesféle mesterember, ki az új ablakrámákat egészen új üvegtáblákkal fölszereli, illetőleg a törötteket kijavítja.
*ABLAKOS
 (ablak-os) mn. tt. ablakos-t vagy ~at, tb. ~ak. Ablakokkal ellátott, bíró, fölszerelt. Ablakos háztető, hintó.
*ABLAKOSSÁG
 (ablak-os-ság) fn. tt. ablakosság-ot. Ablakosmesterség, üvegesség. Ablakosságot tanulni.
*ABLAKOSZLOP
 (ablak-oszlop) ösz. fn. 1) Oszlopféle állvány, a nagyszerű ablakokban, a közönségesb ablakfa helyett. 2) Az ablakok között emelkedő keskenyebb közfal, mely mintegy oszlopot képez.
*ABLAKOZ
 (ablakoz) áth. m. ablakoz-tam, ~tál, ~ott. Az épületet ablakkal fölszereli. A fölépített házat ablakozni. Átv. ért. önhatólag véve mondatik szerelmesekről, kik ablakaikból egymást nézegetni, egymásnak integetni, jeleket adni stb szoktak. Óraszámra ablakozni valakivel.
*ABLAKOZÁS
 (ablak-oz-ás) fn. tt. ablakozás-t, t. ~ok. Cselekvés, midőn valaki bizonyos épületet vagy átv. ért. valakivel ablakoz. V. ö. ABLAKOZ.
*ABLAKOZAT
 (ablak-oz-at) fn. tt. ablakozat-ot. Az épületen levő ablakok öszvege, mint bizonyos alakú építészeti mű. Máskép ablakzat.
*ABLAKPÁNT
 (ablak-pánt) ösz. fn. Pánt, mely a ráma sarkait az ablakfélhez köti.
*ABLAKPÁRNA
 ösz. fn. l. ABLAKVÁNKOS.
*ABLAKPÉNZ
 ösz. fn. 1. ABLAKADÓ.
*ABLAKRÁCS
 (ablak-rács) ösz. fn. Az ablak elé, vagy a téli és nyári ablak közé helyezett rácsféle mű, mely rendesen vasrudakból áll. l. RÁCS.
*ABLAKRÁMA
 (ablak-ráma) ösz. fn. Foglalvány, vagy keret, mely az ablak üvegtábláit öszvetartja. V. ö. RÁMA.
*ABLAKREDŐNY
 (ablak-redőny) ösz. fn. Az ablak külső részén apró és keskeny deszkácskákból összeállított mű, leginkább a nyári nap melege feltartóztatása végett, melyet mind egészben kinyitni s betenni, mind annak deszkácskái között a világosságot beereszteni vagy együvé húzva kizárni lehet (Jalousie).
*ABLAKROSTÉLY
 l. ABLAKRÁCS.
*ABLAKSARK
 (ablak-sark) ösz. fn. 1) Az ablakszárnynak alsó szöglete. 2) Az ablakfélbe eresztett hengerded rudacska, mely az ablakszárnyon levő csőalakú kapocsba megy, s mely körül az ablakszárny forog.
*ABLAKSARKVAS
 l. ABLAKSARK 2).
*ABLAKSAROK
 ösz. fn. l. ABLAKSARK.
*ABLAKSZÁRNY
 (ablak-szárny) ösz. fn. Az ablaknak saját rámába foglalt része, melyet az úgynevezett ablaksarkon forgatva kinyitni és betenni lehet. Az egyik, az alsó ablakszárnyat kiakasztani. Felső ablakszárnyak.
*ABLAKSZERŰ
 (ablak-szerű) ösz. mn. Ablakhoz hasonló alakú, álablakféle. Ablakszerű rés, nyilás az épületen.
*ABLAKTÁBLA
 (ablak-tábla) ösz. fn. Sarkon forgó, táblaféle asztalosmű az ablakon kivűl vagy belűl, melylyel az ablaknyilást bezárják.
*ABLAKTÁBLASZÁRNY
 (ablak-tábla-szárny) ösz. fn. Két részből álló ablaktáblának egyik fele, mely saját sarkán forogva kinyítható vagy betehető.
*ABLAKTALP
 (ablak-talp) ösz. fn. A fal azon része, melyen az ablakmű alsó fele nyugszik, s melyre az ablakkönyöklőt, vagyis ablakdeszkát fektetik.
*ABLAKTOK
 (ablak-tok) ösz. fn. Általán az ablak egész rámázata, mely az ablaküvegeket magában foglalja.
*ABLAKÜVEG
 (ablaküveg) ösz. fn. Az ablak lényeges részét tevő üvegmű. Négyszögű, többszögű, kerekded ablaküveg.
*ABLAKVÁNKOS
 (ablak-vánkos) ösz. fn. Rákönyöklés végett az ablakdeszkára fektetett vánkos vagy párna.
*ABLAKVAS
 (ablak-vas) ösz. fn. Általán vasrudak, melyek rostélyzatot, rácsot, képeznek az ablak között, vagy ablak előtt; különösen melyeket az ablakólmok fölé párhuzamosan szoktak vonni.
*ABLAKVASALAT
 (ablak-vasalat) ösz. fn. Az ablakokra alkalmazott mindenféle vasmű, különösen a rámák szögleteit öszvetartó pántok, és sarkvasak.

A bejegyzés kategóriája: Egyéb
Kiemelt szavak: ABLAK, Ősnyelv, Szótár.
Közvetlen link.