P-gyökhang

„P” Gyökhang.

Kiejtve: pé, pö.

Jelentése: Patina, pikkely.

A Székely magyar rovás jele:

P hang

P hang

A rovás alakja hűen tükrözi a lefedést, a felületfedést. Így rendeződik el a természetben a hal, hüllő, PIKKELY, a madár TOLL. Ami angolul: plume, Kínai: pihi. Az emlős bőr. Ezt utánozza az ember által megalkotott fedél, a cserép, a pala, a zsindely, a zsupp. Ez a fedés, védő felületként alakul ki az élő és a halott anyagok felületén. Az értékes, a tartós, az eredeti, az igazi, fedés fogalma, meghatározza, a lefedett dolog, jellemző felületét, a PATINÁT.

Kolumbán Sándor a következőket írja a PATINA, szóképekre:

PATINA – Réz-, bronztárgyon levegő hatására keletkező zöldes, barnás réteg. [MÉKSZ: nk: olasz]

 PATINA szó a PA ősgyökből indul, amelynek takar, borít értelme jelen van a szóban.

Az olasz nyelv is csak az ősi anya-nyelv gyökkészletéből gazdálkodhat, ha egyáltalán olasz nyelven képződött a szó. A PATINA olyan rozsdaréteg, modernül oxidált réteg, amely lePATTINtható a felületről. Meglehet, hogy ez még az ősmag(yar)-nyelvből a latin nyelv által megörökölt szó, amelyet az olasz nyelv továbbvitt. 

 

Kéthangú gyökei: aP, Pa, áP, Pá, eP, Pe, éP, Pé, iP, Pi, íP, Pí, oP, Po, óP, Pó, öP, Pö, őP, Pő, uP, Pu, úP, Pú, üP, Pü, űP, Pű.

 

Háromhangú gyökei:

 

P Hang háromhangú gyökei

P Hang háromhangú gyökei

A Czuczor Fogarasi szótár a következő példákkal él:

Mint ajakhang a lágyabb b-nek keményített szervtársa; de mint az alábbiakból is láthatni, rokon és néha fölcseréltetik a többi ajakhangokkal is.

Ezen p-ről nevezetesebb észrevételeink. (kivonat)

  1. 1.       Részben, a következő természeti hangzók alapja: pacskol, pacsirta, pacsmag; páhol; paskol, paskolás, paskoló, pattog, pattan, pattant, pattantyú, pattogat, pattogzik, patvar, patvarkodik. Tovább: pehely, pihe. pezsdít, piff paff, piffeg puffog, puffan, puffant, puffancs, piheg, pihen, pinty, pintyőke; pipis, pipiske; pis, pisa, pisál. Tovább, pacsirta, pisze, piszeget, pisszen, pityer, pityereg, pityergés. Pitty, pitypalatty, pittyed, pityeget, pittyeszt, pityegés. Pocsék, pocséta, pocskol, pocsolya.  Pof, pofa, pofáz, pofoz, porc, porcog, poshad, posvány. Posz, poszog, poszszan, potty, potyog, pottyan, pottyant, potyol, potyolódik.  Póka, póling, pöff, pöfeteg, pöfög, pöfékel, pök, pökdös, pökedék, pökedelem. Pölyh, pölyhös, pöng, pöngő, pönget, pöndít, pördül, pör, pöröl, pörlekedik; pör, pörög, pördít, pördűl, pörget, pörgő; pös, pösöl, pösz, pösze, pöszög, pötty, pötyög, prüsz, prüsszen, prüsszög; puff, pufog, pufogat, puffan, puffant, puffaszkodik. Pulyka v. pulyka, pukk, pukkan, pukkant, pukkantó, pukkaszt, pú, puska, putyóka, putyókáz, pücsök v. prücsök stb.
  2. 2.       Előhangja némely puffadtat, dudorodottat, felfúvódottat jelentő szóknak: pocz, poczok, polc, pohos, podgyász, pofa, ponk, pók, pota, púp, potroh, potrohos, pad. V. ö. PAD.
  3. 3.       Előtéti hang ezekben: palaj (alaj), papa (apa), pap (ap?), penyv. Panna (Anna), Pere, Perzsi (Erzsi), pikó, pikós, Pila, pillog, pillangó, pillant, pille, pindely (ingaly), piócza, pióka. Pista, pislog, piszkál, piti, pitizál, pityó, pityókos, pityós, piczi, piczurka, pizseg, pozsog, pozdorja.
  4. 4.       Azon r gyökhangú szókban, melyek forgásra, kerekségre vonatkoznak, rokon f-hez, ez az r-vel hasonló értelmű szókat képez, mint: paracskó, szaglászva ide-oda forgó vadászeb, paripa, parittya, pereg, perdül, perge, pereszlen, perecz.
  5. 5.       Tűzre, égésre, sütésre, illetőleg vörös színre vonatkozó némely r alaphangú szók előhangjai. Parázs, parázsol, párol, párna, pergyó, pěrj, pěrjeszt, pěrked, pěrnye, pěrnyeszt, pěrzs. Pěrzsěl, pir, pirít, piritos, pirúl, pirhanyag, pirkad, pirong, pirongat, pironkodik, pironság, piros, pirók. Porzs, porzsol, porzsoló, porít, pörzs, pörzsöl, pörcz, pörnye, pörnyeszt, pörgöl, pörken, pörs, pörsen. Mindezek több b, f és v ajak-, mint előhangú szókkal állnak fogalmi rokonságban; l. B, F, V.
  6. 6.       Így néha fölcseréltetik szervtársaival, mint m ajakhanggal, mint: part mart, pocs mocs, pocsolya mocsolya, paczi, maczi; paszat, maszat; továbbá f szintén ajakhanggal: pěrěg, fěrěg; patying, fatying; patyolat, fátyol; hasonlókép b-vel, mint: pótor, bódor, terepély, terebély, pezderkedik, bězderkedik, stb. lásd: B betű.

 

A P betűvel kezdődő részint önálló, részint elvont gyökök száma mintegy 100-ra, p-vel végződőké pedig, mint: ap, ep, ép, ip, áp, csáp, csip, csup stb. körülbelül 80-ra megy.

 

A PA gyökszavunk ősi magyar eredetét megkérdőjelezni sem lehet.

A B hangnak egy keményebb hangzású társa a P hang.

Közzétéve:

Kromek Pál
2013 november 13.

 

Tovább a kereszt

A bejegyzés kategóriája: Blogkönyv, P-gyökhang, Path, Rovások
Kiemelt szavak: Nyelv, Ős magyar nyelv, Ősnyelv.
Közvetlen link.