Végképp eltörölni?

Tamás!

Válaszolva a csoportban írt bejegyzésedre.

Az egyik hozzászólásomban írtam, hogy én, biztatlak. Ezt fenntartom most is. Ne hagyd abba!

Olyankor, amikor az ember az igazsággal, a valósággal küszködik, látja, hogy a sarkaiból kifordított világunk eltér az alapvető emberi értékektől, még attól is, ami bennünk maradt.

Minket a kommunizmusban neveltek, és igyekeztek uniformizálni. Áhítattal énekeltük „A múltat végképp eltörölni… A Föld fog sarkából kidőlni”.

És kidőlt.

Igaz akkortájt azt mondták, majd lesz jutalma, meg is kaptuk.

Ami megjár, az árulónak, azt kaptuk.

Tudjuk, manapság a liberalizmus, minden érzéstelenítés nélkül könnyedén a múltbeli megtévesztések a sokszorosát követi el velünk szembe. Már énekelni sem kell.

Csak üzlet! A jutalom most is ugyanaz.

Holokauszt, holokamú? Nem tudom. Van egy oldalam, ahol az összeesküvés elméleteket gyűjtöm, publikálom, ami a kezem ügyébe kerül, válogatás nélkül. Néha megdöbbenek, néha pár év múlva esik, le, hogy mennyire igazak, vagy nem azok a megvezetések. Itt már akkora a keveredés, hogy nem tudom mi a valóság. Az ember, ha kicsit nyitott szemmel jár a világban, ezeket elolvassa, igyekszik mellette maradni, félre teszi, és csak akkor nyúl hozzá, ha eljön az ideje. Két alaklommal jártam Auschwitzba, amit ott bemutatnak az megrázó. Erről is van egy régi oldalam tele képekkel. Ezekkel szemben van pár biztos pont, amibe kapaszkodik a gyötrődő ember. Nekem ilyen a nyelv, a történelem, az irodalom. Vannak zsidó, sőt még „más” barátaim is. Én szemtől szembe nem rejtem véka alá a véleményem, de nem is sértem meg őket. Így ők sem sértődnek meg, de ismerik a véleményem. Az is lehet, hogy csak azok maradtak hozzám közel, akik elviselnek.

A zsidókkal, a sémi népekkel (az arabok is azok) nincs nekem bajom, bár elmondhatnám azt, hogy nekik sincs velünk. Ezt is kifejtettem. A szeretetről, amit írsz, igaz, itt sorolhatnám, a magyar, az avar, a hun, a pannon, a szkíta, a huri, a méd, stb. emberszeretetre hajló gondolkodásmódját, a mai indoeurópai népek gondolkodásmódjával szembe, de nem teszem. Mi nem olyanok vagyunk, mint ők. Hozzám hasonlóan látod ezt a kérdést, mégis egypár gondolatot felvetek.
A magyar gondolkodású ember, és ez talán nem is genetikai megközelítése a magyar embernek, ahogy én látom egy Kárpát medencébe összekovácsolódott nép, aki magyarnak tartja magát. Talán a Székely genetikailag tisztább székely, mint amilyen magyar a magyar. Nem tudom, nem is számít a mondandómban. Én magyarnak azt az embert hívom, aki magát magyarnak tartja. Szóval mi magyarok egy olyan környezetbe élünk, ahol más identitású népek mondják, és mondták meg már legalább ezer éve, hogy mit kell tennünk, hogy éljünk, hogy beszéljünk, hogy gondolkodjuk, vagy esetleg kit szeressünk, gyűlöljünk, kibe vagy mibe higgyünk. És mi mindig több ezer éve alkalmazkodunk. Ez nem is lesz másként. Ez az egyetlen túlélési esélyünk. A magyar ember is szeretett megélni, volt, aki a fát szerette, az asztalos lett, aki a vasat, az bádogos, lakatos, vagy kovács. Manapság ez nehezebb, a megélhetésért másként kell megküzdeni. Egyesek szerencsések, van munkahelyük, mások vállalkoznak a régi szakmák egyikében, de elfogynak ezek a lehetőségek is. Sokan elmennek külföldre, próbálnak tanítani, írni, megtanulják, sőt oktatják a hazug tanokat, csak azért mert élni szeretnének. Én nem hibáztatom őket. Ha tudom, még segítem is. Van egy gyerekkori barátom, Ő szokta mondani, hogy a magyar arról ismerszik meg, hogy ha bele is döglik, akkor is a rászorulónak oda adja az utolsót is. Az is igaz, aki egyszer ezzel visszaél, az nem sokáig húzza. Na ezért van ez a nagy felháborodás mostanában, mert visszaéltek a nép jóakaratával. Majd elmúlik, csillapodik.

Egy szakaszt be szeretnék idézni abból, amit írtál:

„Mi a megoldás? Szavakban: Szeretet, tolerancia, türelem, párbeszéd (súrlódásokkal, vitákkal, de kulturáltan), műveltség (olvasás, higgadtság, józanész használata), értelem-érzelem egyensúlya (a világ vezetéséből ez hiányzik. A pénz nem lehet úr, csak szolga!)

Ezt nem így látom. Csak rész és ezért megtévesztő igazságok. Első hallásra, nem tűnik fel, de ezt hoztad magaddal. Ha elemezgeted, ezeket a szavakat akkor rájössz, hogy vannak ezeknél fontosabb teendőink.  Egyet kettőt emelek most ki, kapásból: A legfontosabb a hagyomány, az-az alapigazság. A toleranciánál fontosabb a tisztelet. A türelemnél a határozottság, a kiállás, a párbeszéd helyett a hűség, elkötelezettség az odaadás, műveltség helyett a valóság ismerete, az igazság.  A mai értelembe vett tudás is csak eszköz lehet. „A pénz nem lehet úr, csak szolga!” Rossz gondolat. Ne legyen a pénz a szolgád! A pénz a kufárokat szolgája! A meghatározásaid a Te hasonlatoddal, a mai társadalom, a mai környezetünk szolgái. Itt eltér a véleményünk. Ezért, ezekről máskor, hosszabban írok. Jó téma.

A politika csúnya dolog, túlságosan nem is szeretnék belemenni, de a gyűlölködés megteremtője. A politika megkaparintotta a médiát, így könnyűszerrel kiforgatják a szavainkat, a gondolatainkat, a magyarságunkat megkérdőjelezik. Nem szeretem az identitás szót, mert a magyarnak nem identitása van, hanem magyarsága. Az indoeurópai népeknek van identitása! Úgy is gondolkodik.

Van e feladatunk ezek után?

Van, leírni mindezt! Még egyszer: írd, ki magadból ne maradjon bent.

A múltat, ne lehessen végképp eltörölni!

Ez nem feladat ez kötelesség, mert aki átmenetileg szerencsés és tud dolgozni, valószínű el sem hiszi, amit most írtam, de biztos, hogy nem ér rá ezzel foglalkozni. Ellenben eljön az Ő ideje is, és megismeri a valóságot, akkor ne keljen az elején kezdeni!

 

Szeretettel:

2013. november 27.
Kromek Pál

A bejegyzés kategóriája: Blog, héber, Napló, Politika, Tamás
Kiemelt szavak: Fórum, szeretet, Végképp eltörölni?.
Közvetlen link.