Idióma

Címszó: Idióma

Nyelvi, beszédbeli sajátosság, beszédmód.
A beszédben alkalmazott megjelölés formájja tulajdonképpen egy cimkézett beszédmód.

Jelentése: Nyelv

Nyelvjárás, tájnyelv. 

Eredete: Görög
Források: Kandó; Kurtán Zsuzsa, Lengyel Zsolt
 

Idióma

<gör. ’nyelvi fordulat’> : a nyelvekben előforduló olyan állandósult kifejezés, mely grammatikailag tagolható, de jelentése nem bontható szét a kifejezést alkotó szavak szerint (pl.: itt van a kutya elásva, hallgat mint a sír stb.). Gyakran szépirodalmi forrásuk van. Többféle oszt.-ozási lehetőséget kínálnak fel, de egy oszt. is további aloszt.-okra osztható (pl.: az eredet szerinti oszt.-ban: biblikus, antik mondavilág, szépirodalmi, szleng stb. aloszt.-ok különíthetők el. idiomatikus kifejezések

Lengyel Zsolt

idiomatikus kifejezések

<gör. ’nyelvi’> : a nyelvben állandósult szókapcsolatok, formailag kötött frazeológiai egységek, amelyeknek értelme nem következtethető ki alkotó elemeik külön-külön vett jelentéséből. A kész kifejezéseket alkotó szavak annyira összeforrtak, hogy új jelentést hordozó nyelvi egységekké váltak, ezért szó szerint nem fordíthatók. ( idióma) A különböző nyelvek idiomatikus kifejezéseire alkalmazott m. megnevezések közül néhány legismertebb: anglicizmus, germanizmus, russzizmus. – Ir. Popov, R. N.: Frazeologizmi szovremennogo russzkogo jazika. Moszkva, 1976.; Molotkov, A. J. (ed.): Frazeologicseszkij szlovar ruszkogo jazika. Moszkva, 1978.; Griesbach, H.–Schulz, D.: 1000 deutsche Redensarten. Berlin etc., 1988.; Hesky R.: Deutsch–ungarische Phraseologishe Sammlung. Bp. 1982.; Boatner, M. T.–Gates, J. E. (ed.): Angol–amerikai idiomatikus szólások és kifejezések tára. Bp. 1984.; Drosdowski, G.–Scholze–Stubenrecht, W.: Redewendungen und sprichwörtliche Redensarten. Mannheim, etc. 1992.

Kurtán Zsuzsa