Levél Jancsinak

Drága Barátom, Jancsi!

Rövid leszek, nem fárasztalak, hosszadalmas, tő-mond-atok-ba sűrített gondolatok meg-oszt-ásával, igyekszem össze-szedni magam, és egy-két mond-at-ba be-le-tákolni, azokat az esz-méket, ami engem irány-od(b)a ser-kent, még akkor is, ha nehez-eb-ben érthető, bár el kell mondanom, nagyon nehezen tudom megemészteni, a görögök, azon viselkedését, mellyel nem igyekeznek a számukra kijelölt európai útra, folyton sztrájkolnak a nyavalyások, talán az, jár, az eszükbe, hogy akkor elengedik a fizetni valót, ezzel példát mutatva más nemzeteknek is, egy közös Európát megcélzó liberálkommunista szem-lé-let-tel szembe, nekem véletlenül sem jutna ilyesmi eszembe, mer elég hü-le vagyok ahhoz, hogy az adósságot megadjam,főleg az ellen-ségnek,  ha bele döglök is, és ha már többször visszalopták, még akkor is,  tekintet nélkül az előbb vázolt görög helyzetre, miután sűrű elfoglaltságaid közepette, megtestesíteni igyekezvén azon gondolataimat, melyek a pálinka elhelyezésének, igen nagy fáradozásaim, megoldására, a pálinka tárolására hívatottak, beígértél nekem egy rézveretű pántokkal ellátott, Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A keresztről

Címszó: Kereszt.

A kereszt a keresztény kultúrkörben Jézus megváltó szenvedésének és Isten tökéletes szeretetének a jele. A kereszt nyelvünkben, a magyarban egy adott pont meghatározásának jele. Olyan egyszerűen, mint amikor a térképen elhelyezünk, manapság egy X et, régebben egy keresztet. A tévedések, és később a meggyőződésből elsajátított megtévesztéseken alapuló tudományok egy része, erről másként tanít.

Még talán manapság is, de gyerekkoromba, amikor azt mondta valaki, hogy vettem egy földet a Makrai körösztné, és elraktam szőlővel, akkor pontosan meghatározta a szőlő helyét. Látom helymeghatározásra ma is használják: pl. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Magyarul?

Ellentmondások.

 

A világunk, olyan mély válságban van, hogy a mondanivalónkat csak az ellentétek, együttes kihangsúlyozásával tudjuk megfelelően nagy nyomatékkal kifejezni.

 

A minap autóba ülve bekapcsoltam a rádiót.

Egy zenei csatornán, meghívott vendéggel beszélgetett a riporter. A beszélgetés tartalmáról elterelte a figyelmem valami. Nem tetszett, ellenszenves volt, ahogyan beszélnek. Eleinte nem tudtam mi az oka, az ellenszenvemnek. Később egy ismerősöm által használt számomra visszatetsző kifejezés miatt rájöttem. Brutálisan finom. Szokta mondani a paradicsomra. Hát ebben a riportban is, a hasonló kifejezések sora jelent meg, némelyik mondatban több is.

Ilyenek:

Borzasztóan gyönyörű. Irtózatosan kívánatos. Kegyetlenül engedékeny. Féktelenül gyöngéd. Elrettentően vonzó. Borzalmasan szép. Vérszomjasan szelíd. Vadul jámbor. Szörnyen szexis. Brutálisan kíméletes. Finoman erőszakos. Szemtelenül gyengéd. Pofátlanul tapintatos. stb. Nem is jegyeztem meg mindet.

A mondanivalónk hangsúlyozása ilyen módon számomra „finoman ellenszenves”. A német kalitkába zárt nyelvünk, kitanít bennünket, a magyarból. A fenti kifejezések nem elég, hogy megcsúfolják a nyelvünket, a szavainkat, azok jelentését, hanem beillesztik, a jelentéstartalmától eltérő környezetbe elfogadhatóvá teszik, a hallgató számára. Ezen túl, a magyart beszélők, értők számára világossá teszi, hogy a kifejezést használó ember, vagy nem magyar anyától tanulta a nyelvet, vagy igyekszik letagadni, igyekszik más lenni, mert szégyelli az eredetit.

A fenti kifejezések a nyelvünk alapját a gyökrendszert támadják. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A farizeusok

Anyám hosszú életű volt. Késői gyerekként már asszonyi befogadásának utolsó éveiben születtem, mégis elég sokáig negyvenhat éves koromig élhettem vele együtt. Anyám rögtön lefarizeusozta, akit képmutatónak talált. Nagyon sokáig nem értettem a fogalom jelentését. Eleinte, a pártban dolgozó emberekre gondoltam, – talán csak azok között voltak többen, akikre ráakasztotta ezt a jelzőt,- csak később, anyám példáival fogalmazódott meg bennem a szó igazi mondanivalója. Később persze megtanították a szó jelentését.

Napjainkban, amikor a globális válságok korszakát éljük, nap, mint nap emberek milliói száján megfordul, a hazug világ, a mellé beszélő és hamis politikus, egyház, ember. A társadalmak, az átlagemberek többsége nincs tisztába azzal, hogy mi is ez, hogy honnan van ez a jelenség. Az tény, hogy az emberek nagy tömegei manapság farizeusok. Szinte minden ember tudja, hogy egy politikus azért, hogy megválasszák, mindent elkövet, még hazudik is érte, ennek ellenére az emberek többsége úgy tesz, mintha ez nem így lenne, szeretne hinni, és a hit reményében álszentként viselkedik. Ha valaki álszent, akkor az már képmutató, ha képmutató, akkor farizeus. Ezt mindenki tudja, legfeljebb nem fogalmazódik meg benne. Mégis. Az emberek többsége elmegy szavazni, Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egyedül.

Az ember, társas lény.

Több ezer éve szervezett, több százezer éve, spontán kialakult családban él. A genetikánkban, a tudatunkban mélyen be van ágyazva, onnan ki, nem verhető. Az élet lényegének első kérdése minden élőlény számára a túlélés. A fajfenntartás, ösztöne, ami a szaporodásban testesül meg. Az emberi továbbélés alapja és helye a legkisebb közösség, ez a család. A szaporodás a kétneműségre épül, a társas emberi kapcsolat, az utód nemzés, a jutalma. Az utód gondozásának a helye az emberi közösségekben legalább 400 000 éves. Ez a család mind fogalom, mélyen beágyazva él a genetikánkban, a tudatunkban. Egy férfiből, egy nőből, gyerekekből, és nagyszülőkből áll. Amikor valamikor ez a család csonka lett, mer a vadászat során balesetben meghalt az apa, vagy a következő szülésben elhalt az anya, akkor az a család szétesését okozta.  Az öregek elpusztultak, mert nem volt, aki gondoskodjon róluk. Az utódokra, a gyerekekre mély szomorú benyomást tett, ez a tragédiasorozat. Az egész életüket örökre megnyomorította egy ilyen esemény. Persze mindig voltak más családok, akik befogadták az életképes túlélőket, de azok soha nem váltak az új család teljes jogú tagjává. Gondolataikban, emlékeikben, amit később léleknek neveztek megjelentek az elmúlt szép közös évek, megjelent a vágy annál szebbet-jobbat teremteni. Ezekből a csonka családokból származó emberek megkeseredve, lelküket sanyargatva próbáltak kitörve bizonyítani. A rátermettségüket, állandóan bizonyítva vakmerő tettekre ragadtatták magukat. Ezek a vakmerőségek vezettek a háborúk kialakulásához, a vezérek, a tudomány megszületéséhez. Egy kattintás ide a folytatáshoz….