A gyökökröl II.

Marácz László szerinti:

Meghatározása:
A gyök az a minimális szótári egység, amely ragok, képzők, jelek nélkül rendelkezik saját hangtani és jelentésbeli önazonossággal.

Czuczor és Fogarasi szerint a nyelv „rokon fogalmakat rokon hangokkal” szeret kifejezni.

A magyar nyelv képes szerves szócsoportokat előállítani. Például: a K-R teremtő gyök, amelynek alapértelme „a görbe, kerek, magába visszamenő vagy maga felé visszahajló vonal, vagy ily vonalban mozgás”, a következő szerves csoportokat eredményezi:

A teremtő gyökök:

1. K-R
   1. KAR: KAR, KAR-aj, KAR-é, KAR-ika, KAR-ima, KAR-ing[1]
   2. KER: KER-ek, KER-ék, KER-ül, KER-ít
   3. KOR: KOR-ong, KOR-ona, KOR-lát, KOR-mány KÖR: KÖR, KÖR-ös, KÖR-öz, KÖR-ny, KÖRnyez
   4. KUR: KUR-kál
   5. KÜR: KÜR-t
2. Képlet: C(x)-C(y) > C(x)-C(z) vagy C(z)-C(y), ahol minden gyök hasonló jelentéssel bír.[2]
3. G-R:
   1. GUR: GUR-ul, GUR-ít
   2. GÖR: GÖR-be, GÖR-nyed
   3. GOR: GOR-nyad
4. GY-R: Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →