ADÁS

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

ADÁS

 (ad-ás) fn. tt. adás-t, tb. ~ok. Általán cselekvés, mely által valamit adunk, ezen ige minden érteményét véve, nevezetesen 1) Nyújtás, odanyújtás, leginkább igekötővel: átadás, kiadás, föladás, leadás. 2) Ajándékozás különféle nemei. 3) Bizonyos árért való átengedés: adás-vevés. Leginkább összetételekben fordúl elő: kézbeadás, bérbeadás, egybeadás, hálaadás, hozzáadás, jeladás, tanácsadás, számadás, melyeket és hasonlókat l. saját rovataik alatt.
*ADÁSVĚVÉS
 (adás-věvés) ösz. fn. melynek mindkét tagja ragozható: adást-věvést, adással-věvéssel, adási-věvési. Általán, minden vásári csereberélés, áruváltás, sokadalmi közlekedés. A kereskedők, kalmárok foglalkodása adásvevésből áll.
*ADÁSVĚVÉSI
 (adás-věvési) ösz. mn. tt. adásvevési-t, tb. ~ek. Adásvevést illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Adásvevési tárgyak, czikkek, áruk. Adásvevési szerződés, ügyesség.

ÚGY-E?

Címszó:ÚGY-E?

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]
 kérdő szó, Sürgető erővel bir, midőn valakit mintegy erőtetünk, hogy valamit kénytelen legyen igaznak ismerni, bevallani. Máskép nemde? úgy-e bár? úgy-e bizon?
Úgy-e bár azt mondja, te vagy az
Angyalok ragyogó csillaga?”
(Népd.).
Néha bizonyos jó vagy rosz tettnek eredményére emlékeztet. Úgy-e megmondtam, hogy gyúzünk? Úgy-e ebül jártál.

UTIFŰ

Címszó: ÚTIFŰ, UTIFŰ

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]
 (úti-fű) ösz. fn. Növénynem a négy hímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje négy metszésű; bokrétájának metszései hátraszegettek; hímszálai a virágnál sokkal hosszabbak; tokja két rekeszű, derekán nyiló; virágzása füzéres. (Plantago). Fajai többfélék, részint leveles szárúk, részint leveletlen tőkocsányúk. Ilyenek a leveletlen tőkocsányúak közől a széles úti fű (plantmajor), köznéven: széles levelű úifű, közönséges útifű v. csak útifű; a közép útifű, (plant. media), köznéven szőrös útifű; a keskeny útifű (plant. lanceolata.), köznéven: hegyes útifű, hosszu útifű, keskeny útifű; a szíki útifű (pl. maritima), köznéven: hajmalevelü útifű, tengeri útifű; a csipkés útifű (plant. lusitanica) köznéven: kigyónyelvű fű; a hollóláb úti fű (pl. coronopifolia), köznéven: varjuláb, hollóláb, kigyóharapta fű; a leveles száruak közől a balhaútifű (plant. psyllium), köznéven: balhafű, balhamag. – Nevét onnan kapta, mert az utak és ösvények mentében szeret tenyészni. Gyógyerejű fű. Útifüvet tett a talpa alá, képes kifejezéssel am. elillant, elszökött.

ÚJ

Címszó: ÚJ

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

mn. tt. új-at. Általán, ami nem régtől fogva létezik, ami csak imént, csak most támadt, eredt, született, sarjadzott, képződött, készült stb.; ellentéte: ó, v. régi, néha ócska, múlt. Új templom, melyet most épitettek. Ó v. régi házfalakra új tetőt rakni. Új ruha, új kalap, új csizma, amint a kézmives kezéből kikerültek (ellentéte: ócska ruha, ócska kalap, ócska csizma). Új pénz. Új könyv. Új bor (ó-bor). Új széna, (ó széna) azaz, tavali, harmadévi stb. termés. Új dohány (ó dohány). Új gabona, idei termés. Új buzából új kenyér. Új év. (mult év). Új hold, midőn egészen homály födte állapota után ismét világosodni kezd, tulajdonkép úgy látszik. „Hoz ő kéncseből újokat és ókat.” Münch. cod. (Máté XXIII. Pestinél: újakat és avasakat). Új ötlet, új élcz, új gondolat, új tan, új költemény, új zenemű. Új törvények, rendeletek. Új barátság, új szerelem, új harag. Új szokás, divat, izlés. A legújabb divat szerint. Új fejedelem, ki most kezd uralkodni. Új tisztviselők. Új szövetség, mely az ó után következett. Új világ, új események, történetek, hirek. Többször viszonylagos jelentésü, mennyiben minden utóbbi az előbbihez képest új, s ez ismét az utána következőre nézve ó. A helynevek Újmajor, Újtelek, Újfalu, Újlak, Újvár, Újváros, Új-Arad stb. szintén ezen viszonyból származtak. – Szükebb és átv. ért. a tárgyak egyes tulajdonságaira is vonatkozik, mennyiben azokat csak nem rég vették föl. Valamely régi müvet újjá alakítani, olyanná tenni, mintha új volna. A könyvnek új táblát csinálni. Néha am. nem kopott, viseletlen, pl. újnak mondható a ruha, ha régebben készitették is, de még senki sem viselte. Továbbá mennyiben az új rendesen jobb, épebb szokott lenni az ónál, a réginél: innen mellékértelemben jobbat is jelent, kivált erkölcstani, s bibliai nyelven: Új emberré lenni. Vetkezzél ki, az ó emberből, s öltözzél újba. Új életet kezdeni. Közmondatok: Új szita szegen lóg v. függ; az újat jobban szokták becsülni, kimélni. Új söprü jobban söpör, az uj tisztviselő, új gazda, új cseléd pontosabb. Bámészkodik, mint borju az új kapura. Egy avult zsákból két új tarisznya.
E szónak hangzója általánosabb szokás szerint hosszu ú származékaiban is, ámbár némely tájakon, kivált túl a Dunán röviden szeretik ejteni, minélfogva a költőnek szabadságában áll így is használnia. V. ö. Ú betű.
Mandsu nyelven: ice, icengge. Budenz J. szerént finnül uute (nomin. wussi), észt nyelven: uus, lív nyelven: ű? (genit. űd), lapp nyelven: od, oddo, oddos, cseremisz nyelven: uo; hegyi cser. ű, erza-mordvin ny. od, (honnan od-i = új év, od-ava (mostoha [új] anya), votják és zürjän ny. vil’ stb.

ÚGY-DE

Címszó: ÚGY-DE

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

 (úgy-de) ösz. ih. Élünk vele, midőn némi kifogást, kivételt, nehézséget teszünk valami ellen, vagy kétségünket fejezzük ki.

Úgyde, ha nem lesz pénzem, hogyan, fizetek? Úgyde tegnap mást mondott ön.