ADAG

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

ADAG

ADAGTAN
 (adag-tan) ösz. fn. A gyakorlati gyógytudomány azon ága, mely a gyógyadagokról szól.
*ADAKOZÁS
 (ad-ak-oz-ás) fn. tt. adakozás-t, tb. ~ok. Jótékony cselekvés neme, midőn saját vagyonunkból másoknak valamit ingyen, jóakaratból stb. juttatunk; bőkezüség, alamizsnálkodás. V. ö. ADAKOZIK.
*ADAKOZÁSI
 (ad-ak-oz-ás-i) mn. tt. adakozási-t, tb. ~ak. Adakozást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Adakozási ösztön, vágy, hajlam.
*ADAKOZAT
 (ad-ak-oz-at) fn. tt. adakozat-ot. Maga azon jószág, segédpénz, alamizsna stb. melyet ajándékképen másoknak adogatunk. juttatunk.
*ADAKOZIK
 (ad-ak-oz-ik) km. adakoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Általán, vagyonából mások javára, fölsegélésére kisebb-nagyobb mennyiségben valamit juttatgat, osztogat. Közintézetekre, jótékony czélokra adakozni. Könnyű a máséból adakozni. Km. Különösen, vallási kegyeletből, irgalmasságból a szegényeknek, szűkölködőknek, kárvallottaknak segédpénzt, élelmet, ruhát stb. nyújtogat, adogat. Adakozzunk a szegény árvák, özvegyek, nyomorékok, kórságban sínlők számára.
*ADAKOZÓ
 (ad-ak-oz-ó) mn. Aki adakozni szokott, bőkezű, alamizsnálkodó, kegyes ajándékokat osztogatni szerető. Az adakozó embert fölkeresik a szegények. Bőven adakozó gazdagok. V. ö. ADAKOZIK.
*ADAKOZÓSÁG
 (ad-ak-oz-ó-ság) fn. tt. adakozóság-ot. Jótékonyság neme, vagyis, kegyes tulajdonság, melynél fogva valaki adakozni szeret, és szokott.

ADAG

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

ADAG

(ad-ag) fn. tt. adag-ot. 1) Étel-italból egy-egy rész
 s határozott mértékü mennyiség, mely bizonyos fogyasztót illet, vagy egyszeri elköltésre való. Ahányan ülnek az asztalnál, annyi adag húst, bort, kenyeret tenni föl. Egy adagra félfont hús. Szénából két fontyi, zabból két öszvetett maroknyi adagot szabni a lónak. 2) A gyógyszerből egy-egy bevevésre való mennyiség. A porokból naponkint három adagot bevenni. Nagy, kis adagot rendelni. Újabbkori alkotásu, s általán elfogadott jó szó. V. ö. ~AG képző.