Hunor és Magyar

Hunor és Magyar

Az Árpádházi fejedelmek és Királyok udvaraiban az írástudók, a táltosok mindennapos ismereteiben napi témának számított, Nimród két iker fiának, a története. Ez a későbbiekben több helyütt megénekelt, rege a csodaszarvasról mondában elevenedett meg. A régiek ezt tényként fogadták, mert ismerték „ékes” (ékírásos) eredetét, de ezek a kő, és agyagtáblákba rejtőző jelek a kereszténység felvétele után eretnek bizonyítékok voltak. Az egyház minden erejét bevetve kereste, kutatta, és megsemmisítette. Így az írásos emlékek csak morzsáiban, a nép nyelvén a magyar nyelvben, és regéinkben-mondáinkban maradhatott fenn. Itt-ott előfordul pár külföldi történetíró, aki foglalkozik a HUN és Magyar nép Attila korát megelőző történetével. Manapság már több kézzelfogható lelet is bizonyítja, de ezeket a mai magyar történészek, akik a politikától, és újabban a külföldi tőkétől függnek, igyekeznek figyelmen kívül hagyni. Szerencsére már egyre több, politikától mentes, igazi magyar, vagy magát annak valló, kutató vállalja fel a Hun és a Magyar nép diadalíves történelmét. Igen diadalíves, ez a történelem, a Hun és Magyar, több világbirodalmat megért, és vezetett, mid amennyit az Indoeurópai népek, beleértve a Római birodalmakat is együttesen magukénak mondhatnak.

Nimród két daliás fia Hunor és Magyar, a Szkíták földjén, vadászat közben egy csodás szarvast követve Bul (Dul) és Balambér háztájára vetődtek, mivel a két király éppen távol volt, a lányaikat elragadták és velük alapították meg a Hun és a Magyar nemzetet.

Így írja ezt le Arany János:

Vadat űzni feljövének, Hős fiai szép Enéhnek

Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.

Dúl leányi, a legszebbek,
Hunor, Magyar nője lettek;
S a leventék, épen százan,
Megosztoztak mind a százon.

Hunor ága hún fajt nemzett,
Magyaré a magyar nemzet;
Szaporaság lőn temérdek;
A szigetben nem is fértek.

Nimród ismert nemzetségei, sorrendben:

Nimród, Hunor és Magyar – Bor, Dama , Keled (Kelend), Keve, Keár (Kér),  Beler, Kádár (Rada),Otmár (Othmár), Farkas (Tarkans,Tarkán), Bende kürt (Bondofárd), Bakony, Csanád,Rudi, Bezter, Mikó, Miske, Ompud, Külcse, Levente, Lél, Zamur, Zombor,Balog,Bulcsú, Zulon, Berend, Kadisa, Opor (Opoz), Ethei (Thé), Szemen, Torda, Bendegúz (411-416), stb. és végül Attila

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hun Hunok

Címszó: Hun Hunok

KIK A HUNOK?

(Hagyományos, vagy a közeli álláspontok)

Politikai szerepük. – Általános tudományos nézet szerint a hunok fellépését közvetlenül megelőző időben,

Hunok

időszámításunk negyedik századának közepén, Európában a néprajzi és politikai helyzet nagyjából a következő volt. Körülbelül a későbbi Oroszország és Lengyelország területén szármáti törzsek laktak. Azoktól délre, a Fekete-tenger és Káspi-tó között a Volga-Don könyök magasságáig hunok éltek. Közép-Európában, a Duna-medencét kivéve, germán törzsek tanyáztak, amelyek Elba-vidéki támaszpontjaikról kiindulva és a Kárpátok felett keleti irányban elvonulva, a negyedik század közepén elérték legnagyobb kiterjedésüket. Gót néven ismert kevert két részlegük, a vízi gótok és az ostro- gótok elérkeztek a szármátiak és a hunok szállásterületeinek szomszédságába és az utóbbiak birtokállományát kezdték csorbítgatni.

A hunok -főrésze Kaukázus feletti lakóhelyéről 375 táján felkerekedett és nyugat felé költözött. Hogy mi lehetett e messzemenő következményekkel járó népmozgás közvetlen indító oka, nem tudjuk. Tény azonban, hogy a hun seregek főemberük, Balambér vezérlete alatt a mondott időben az ostri- gótokat legyőzték és szállásterületeiket elfoglalták. E katonai siker a hunokat félelmetes hírbe hozta az egész környéken- A vízi gótok 376-ban félelmükben odahagyták országukat, nagy sietve átkeltek a Dunán és a Római Birodalom területén kerestek menedéket. Így a hunok egyetlen lendülettel elérkeztek a Kárpátok keleti lábaihoz.

Sikereiken felbuzdulva hamarosan tovább terjeszkedtek és néhány év leforgása alatt (409-433) birtokba vették az egész Kárpátmedencét. Két hatalmas hun király, Oktár (megh. 430) és Rúga (megh. 434) az új birtokot észak és kelet felé egész az Uralig kikerekítette és központi kormányát a mai Magyarország területén, a Tisza-Maros összefolyása táján állította fel. Ezzel egy új és hatalmas hun birodalom alakult ki, amit Attila az Atlanti Óceán felé igyekezett tovább bővíteni és csak kevésen múlt, hogy a Római Birodalmat is meg nem hódította. Ha ugyanis 451-ben a franciaországi Troyes mellett a maoriatomi csatamezőn (Catalaunum) döntő győzelmet arat, egész Európát egyesíti.

Attila király nem sokkal élte túl a Római Birodalommal való mérkőzést, mert 453-ban váratlanul elhunyt. A histórikusok szerint: “Életét nem ellenséges kéz oltotta ki, se nem alattomos gyilok. Orrvérzés ölte meg annak a násznak éjszakáján, amelyet új feleségével, Ildikóval tartott” (146m. 135). A trón idősebbik fiát, Ellákot illette volna, de testvérei a birodalom megosztását kérték. Az osztozkodás belső háborúra vezetett és abba a hunok uralma alá került germán törzsek is beavatkoztak. A döntő csata valahol a Dunántúl, az ismeretlen fekvésű Nedao nevű folyónál zajlott le. A csatában Ellák halálát lelte s ezzel a mintegy nyolcvan esztendeig fennállt birodalom szétbomlott, a hunok nagyhatalmi szerepe Európában leáldozott.

Őshazájuk. – A történettudomány azt tanítja, hogy a hunok Ázsiából eredtek; Ázsia alatt értve Nagy-Ázsia szélsöpörte pusztáit egészen a kínai Nagy Fal szomszédságáig. E feltevést a franciák egykori kínai szakértője, Deguignes fogalmazta meg mintegy kétszáz évvel ezelőtt. Ó a kínai falak előtt tolongó népek között egy, az európai hunokkal azonos nevet viselő népet fedezett fel, amelynek nevét olyan kínai írásjelekkel írták, amiket Hiung-nu alakban írnak át európai betűkkel és a Hun-ni hangcsoporttal ejtenek ki. Ezt a népet – így folytatják – a kínaiak fokozatosan távolabbra űzték szomszédságukból, amíg azok el nem érték Európa keleti széleit, ahonnan aztán maguktól mentek tovább és lettek Nyugat rémei. Az európai és ázsiai hunok között az összefüggés kizárólag a Hunni név azonosságára épül fel, mert az európai hunok ázsiai eredetét okmányszerűen igazolni nem lehet. A kínai fal mellől elűzött hunok ugyanis időszámításunk előtt 35-ben a vizsgálók szemei elől eltűnnek és az Európa felé vezető útvonalon 300 éven keresztül nem történik róluk említés.

Amikor viszont a név a 4. században a Donnál újra felbukkan, annak viselői semmiféle belső-ázsiai hagyományt nem mutatnak fel. A történetírók maguk is bevallják: “Hogy ez az átvonulás Ázsiából Európába hogyan történt. . . arról a források nem beszélnek” (146m. 60). A középkori források szerint a hunok nem is Ázsiából, hanem Szcítiából, vagyis a Don és Káspi között elterülő vidékről indultak hódító útjukra és éppen ezért leggyakrabban szkíta néven emlegetik őket. Ők lennének a királyi szkíták leszármazói, akik viszont iráni eredetűek voltak. Emlegetik a hunokat cimmeri néven is, azok nevén, akik ugyanazt a Kaukázus feletti térséget birtokolták a szkíták előtt s akik mezopotámiai eredetűek. Alkalomadtán nevezik őket a Herodotos által feljegyzett titokzatos ~Sigunnai~ néven is, ami szintén olyan kifejezés, ami a Régi Keleten fordul elő. Az európai hunok nagy-ázsiai eredete tehát olyan, ami a rendelkezésünkre álló források szerint tarthatatlan.

Az ázsiai származás ötlete azonban, mint kényelmes megoldás a történettudományban mégis meggyökeresedett olyanféle dogma, mint az indogermán meg a finnugor elmélet: mindenki mondja, de senki sem hiszi. Erre az ingatag alapra építették fel az adatokkal szintén nem támogatott további következtetéseket.

Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete 1. rész
A HUNOKRÓL ÉS A MAGYAROKRÓL
KIK A HUNOK?