A Mars

Mars

 

Ez a szakasz a szócikkemhez egy utólagos kiegészítés, most az elejére helyezem:

 

Magyar nyelvű vonatkozásai a MARS szónak:

• A kunok a XIII. Században nemzeti istenüket KÁM -nak nevezték.

• KÁM, kun isten nem más mind a kunok és hunok közös regéinkből ismert HUNOR és MAGOR ősapjának Hunor párja. Ez a KÁM azonos a bibliából ismert Kánaániak ősapjával. A biblia arról nem beszél, hogy KÁM rege -béli ősapa.

• Kánaán névadója minden a kunok nevéből ered.

• I. Tiglát-Palaszár asszír király hadakozott egy kumán, kamán, nevű néppel, lerombolva azok legerősebb városát Hunusát .

• Fáy Elek szerint is, Heraklesz azonos a mi Magor vagy Magyar nevű istenségünkkel, viszont ezen Kun, Kiun, vagy Kaun, Kamor, Karn, a mi Hunorunkkal, de azonos egyúttal a görög-római mytholcgia Aresz- Mars hadistenével is.
• Ezek után úgy néz ki, hogy MARS isten azonos MAGOR ősapánk testvérével HUNOR–al.
Az első évezred elmúltával, István koronázása után a latin nyelvű írásokban egyre jobban fordulnak elő olyan elnevezések, melyekben a régi magyar szavakat görögre, vagy latinosra cserélik, feltehetően azzal a céllal, hogy a magyarság összemossa ezeket az elnevezéseket. Mindazon által, ha elfogadjuk a korabeli papságnak ezt a fondorlatát, akkor több sorsunk alakulását meghatározó név bele illeszthető a bibliai szemléletbe. A latin szövegekben gyakran Hunor és Magor helyett egész egyszerűen, Marsot és Herculest írnak. Ezen senki fönn nem akadt, éppúgy, mint azon se, hogy az akkori latin nyelvű okiratokba székely helyett siculus, jász helyett pedig filisteus állt, mert hiszen azon időkben még minden valamirevaló műveltségű magyar tudta, hogy az itáliai sicheli vagy siculi nép a mi székelyeink, a filiszteusok pedig a mi jászaink igen régi időkben kivándorlott részei nemzetünknek. Ha a krónikások a két törzsatyát, egyúttal a nemzet isteneinek is mondták, akkor világos, hogy a közmondásainkban máig emlegetett „magyarok Istene” sem más, mint Magyar Napistenünk. Úgymond Heraklesz, akit az elő ázsiai fajunkhoz tartozó ősnépek, valamint a föníciaiak és az Egei tenger szigetei lakói, még el görögösödésük után is, egészen közönségesen neveztek Makar és Magar néven is; ikertestvérét Ifikleszt pedig Kom- és Kaunnak, akiben pedig Hunorra, a kunok és hunok istenségére és regebeli ősapjára ismerünk.
• MARS isten neve, aki a mi nemzetünk testvér népének a Hunoknak, ősapja az ismert kultúrákban több nemzeti hőssel azonosítható. Ezek közül felsorolok párat, a nélkül, hogy az összefüggéseket ismertetném.
o Bonfini 1690 összemossa „Mars pater” és „parens Hercules” neveket.
o Az árja népek nyelvükben a Marana név azonosságát a meglévő mars, morte = halál szóval azonosítják
o Trója és a Dardanosznév összetarozik. Ös török nevek. Dardanosz azonos Hunorral, a harc istenségével Marsz-Aresszel (Manapság Árész).
o Ábel-Jábel, Marsz- Aresz, Kain- Romolus-Dardanus testvérgyilkos továbbá az egyiptomi Szet, Mars régi nevei még tovább vezetnek bennünket, Turosz és Tlr, impetuoso, szláv mert > szmert, mrt, szmrt halált jelentő szavakkal
Összefoglalva
Addig amíg a velünk rokon kultúrákban a HUNOR név erőteljes vándorló bátor harcoló képet hordoz, addig az indoeurópai árja kultúrákban a Mars a harc mellett a gyíkos képét is megjeleníti.

Kiegészítés: Utolsó kiegészítés 2019. december 19.

Magyar nyelvű vonatkozásai a MARS szónak:
• A kunok a XIII. Században nemzeti istenüket KÁM -nak nevezték.
• KÁM, kun isten nem más mind a kunok és hunok közös regéinkből ismert HUNOR és MAGOR ősapjának Hunor párja. Ez a KÁM azonos a bibliából ismert Kánaániak ősapjával. A biblia arról nem beszél, hogy KÁM rege -béli ősapa.
• Kánaán névadója minden a kunok nevéből ered.
• I. Tiglát-Palaszár asszír király hadakozott egy kumán, kamán, nevű néppel, lerombolva azok legerősebb városát Hunusát .
• Fáy Elek szerint is, Heraklesz azonos a mi Magor vagy Magyar nevű istenségünkkel, viszont ezen Kun, Kiun, vagy Kaun, Kamor, Karn, a mi Hunorunkkal, de azonos egyúttal a görög-római mytholcgia Aresz- Mars hadistenével is.
• Ezek után úgy néz ki, hogy MARS isten azonos MAGOR ősapánk testvérével HUNOR –al.
Az első évezred elmúltával, István koronázása után a latin nyelvű írásokban egyre jobban fordulnak elő olyan elnevezések, melyekben a régi magyar szavakat görögre, vagy latinosra cserélik, feltehetően azzal a céllal, hogy a magyarság összemossa ezeket az elnevezéseket. Mindazon által, ha elfogadjuk a korabeli papságnak ezt a fondorlatát, akkor több sorsunk alakulását meghatározó név bele illeszthető a bibliai szemléletbe. A latin szövegekben gyakran Hunor és Magor helyett egész egyszerűen, Marsot és Herculest írnak. Ezen senki fönn nem akadt, éppúgy, mint azon se, hogy az akkori latin nyelvű okiratokba székely helyett siculus, jász helyett pedig filisteus állt, mert hiszen azon időkben még minden valamirevaló műveltségű magyar tudta, hogy az itáliai sicheli vagy siculi nép a mi székelyeink, a filiszteusok pedig a mi jászaink igen régi időkben kivándorlott részei nemzetünknek. Ha a krónikások a két törzsatyát, egyúttal a nemzet isteneinek is mondták, akkor világos, hogy a közmondásainkban máig emlegetett „magyarok Istene” sem más, mint Magyar Napistenünk. Úgymond Heraklesz, akit az elő ázsiai fajunkhoz tartozó ősnépek, valamint a föníciaiak és az Egei tenger szigetei lakói, még el görögösödésük után is, egészen közönségesen neveztek Makar és Magar néven is; ikertestvérét Ifikleszt pedig Kom- és Kaunnak, akiben pedig Hunorra, a kunok és hunok istenségére és regebeli ősapjára ismerünk.
• MARS isten neve, aki a mi nemzetünk testvér népének a Hunoknak, ősapja az ismert kultúrákban több nemzeti hőssel azonosítható. Ezek közül felsorolok párat, a nélkül, hogy az összefüggéseket ismertetném.
o Bonfini 1690 összemossa „Mars pater” és „parens Hercules” neveket.
o Az árja népek nyelvükben a Marana név azonosságát a meglévő mars, morte = halál szóval azonosítják
o Trója és a Dardanosznév összetarozik. Ös török nevek. Dardanosz azonos Hunorral, a harc istenségével Marsz-Aresszel (Manapság Árész).
o Ábel-Jábel, Marsz- Aresz, Kain- Romolus-Dardanus testvérgyilkos továbbá az egyiptomi Szet, Mars régi nevei még tovább vezetnek bennünket, Turosz és Tlr, impetuoso, szláv mert > szmert, mrt, szmrt halált jelentő szavakkal
Összefoglalva:
Addig amíg a velünk rokon kultúrákban a HUNOR név erőteljes vándorló bátor harcoló képet hordoz, addig az indoeurópai árja kultúrákban a Mars a harc mellett a gyíkos képét is megjeleníti.

Hozzászólásokból:

  • Molnár Mihály : Mersz. Azaz bátorság.
  • László Micheller: KRÓN-ika, hron-ia (év görögül), KRONOSZ (idő) – a gyöke a magyar KOR szó. A szlávok ugyanezt a szót használják megfordítva: ROK = év.
  • Kromek Pál :Gyakran fáj itt ott, mondom is mindig ez a KORság, a KOR-ral jár.
  • Molnár Mihály: KM, KN, HN, HM gyökvázak az (újjá)születéshez, feltámadáshoz és tavaszkezdő (jövet) Kos/Kutya hónaphoz kapcsolhatóak; koma, kommen, come, kóma, kun, kum, kummog, hun (kuny gyökfordulással nyuk, nyug), kan, kám (sámán)…stb.
  • Kromek Pál: Igen a KN gyökhangpár KaM, KáM, stb, KuN nép nevünkön keresztül kapcsolódik a HM gyökhangpár HuN – KuN nép elnevezéseihez is melyeket jól megjelenítenek arab sőt a KaN- HaN néven keresztül kínai források is. Ahol nagyon sok esetben a KaN méltóságnév változatában a KaN – KáN formában a mai napig használják az európai nyelvek a nélkül, hogy tudnák a forrását, szóképét, jelentését. Hiszen az arab források a hunokat nagyon sok esetben kunoknak tüntetik fel. Továbbá ezek a gyökhang párok, rengeteg más, magyar szó megjelenésében részt vesznek.
  • Molnár Mihály: thalita kum!
Kiegészítés: Utolsó kiegészítés 2022. április 13.

 

Általában:

  • A mai Európai felfogás szerint, a szokatlanul vörös megjelenése miatt alakult ki róla a véres harcok istenének jelképe.
    • Európai nevének elterjedése közvetlenül a francia „marche” után, hadrendbe való menetelés, szóból ered. Ugyanitt menést parancsoló vezényszó. A jelentése magyarul: Indulj[1]! Menj! Innét a „masíroz” eredetiben: „marsol”.
    • Olyan zenemű, melynek időmértéke a lépés időmértékével egyezik, azaz valamely ütemrészre egy lépésre esik; magyar neve: induló.
    • Görögül: ArhV (erős?), a görög hadisten Árész,
    • A római hitregében a hadak istenének vagy hadúrnak a neve lett Mars.
      • Forrása az Etruszk „Marist”. Marist természetisten, a termékenység istene. Nem nagyon feszegetik, de Marist az apja Latinusz -nak aki a mai „kultúrvilág[2]” névadója.
    • A csillagászatban 4. bolygó neve.
  • Az északi népeknél Mars Tyr és Tyu mind a háború félkezű istene jelent meg.
    • Innen származik az angol Tuesday, azaz kedd, ami a latinban Dies Martis, a franciában Mardi.
    • Március a Mars hónapja a francia Mars, és angol March elnevezése is erre enged következtetni.
  • Az egyiptomi mitológia szerint RÉ isten csillaga volt. Ré helyenként Hórusszal, aki a Horizont Hórusza, és Vörös Hórusz, továbbá, Atummal és Ámonnal is össze van mosva. Már Egyiptomba tudták, hogy „Visszafelé utazik”. A képeken sólyom fejű emberként ábrázolják.
    • Mégis talán legjobban a témába vág Ré mitológiáinak olvasata közben a teremtésmítoszokban való részvétele. Itt vannak olvasatok, ahol a SZAVAKKAL Ez szerint: Ré (ő) SZAVAIBÓL[3] lettek az emberek.
    • Másik érdekesség a hieroglif jele, ami megegyezik a „Lyuk[4]„rovásukkal.
    • Ide kapcsolódik az „R” hang elemzése, amiről több oldalt írtam, és olvashatók belőle részletek a blogomban.
  • Indiában a Hindu mitológia szerint Mars a Mangala volt, a vörös bolygó, a hadisten Kartikeja.
    • Mangalát, istenként tisztelték. Mangala a Kedd napja. Vörös testű négykezű isten. Úgy tartják, aki ennek a bolygónak a hatása alatt van az hajlamos a szenvedésre, a szerencsétlenségekre. A szó forrása szanszkrit. Kiejtve magyarul hangzik.
    • Kartikeja, a háború istene. Említik még: Guha, Kárttikéja, Kumára, Murugan, Sanmukha, Szubrahmanja neveken. Kartikeja Síva isten szeméből, egy Madras közeli tóba zuhant, hat csóvából álló tűzből, született.
  • A mai magyar felfogás teljes mértékben illeszkedik az Indoeurópai kultúrkörbe. Az elnevezései is erre utalnak, „Hadakozó csillag” „Vérszemű csillag”. Ezen szavak szóösszetételéből, nehézkes elnevezéséből látszik, egyféle nyugati nyelvekből lefordított változatai jelentek meg a nyelvünkben.
  • Az eredeti magyar gondolkodás, mégis ha halványan is, de utal a szó nyelvünkben való jelenlétére ez pedig az „a” névelő nélküli régies használata. Száz, kétszáz éve így hangzott egy mondat: „Marsot megfigyelni”, ami megszemélyesíti, esetleg istenként tekintettek rá.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hun Hunok

Címszó: Hun Hunok

KIK A HUNOK?

(Hagyományos, vagy a közeli álláspontok)

Politikai szerepük. – Általános tudományos nézet szerint a hunok fellépését közvetlenül megelőző időben,

Hunok

időszámításunk negyedik századának közepén, Európában a néprajzi és politikai helyzet nagyjából a következő volt. Körülbelül a későbbi Oroszország és Lengyelország területén szármáti törzsek laktak. Azoktól délre, a Fekete-tenger és Káspi-tó között a Volga-Don könyök magasságáig hunok éltek. Közép-Európában, a Duna-medencét kivéve, germán törzsek tanyáztak, amelyek Elba-vidéki támaszpontjaikról kiindulva és a Kárpátok felett keleti irányban elvonulva, a negyedik század közepén elérték legnagyobb kiterjedésüket. Gót néven ismert kevert két részlegük, a vízi gótok és az ostro- gótok elérkeztek a szármátiak és a hunok szállásterületeinek szomszédságába és az utóbbiak birtokállományát kezdték csorbítgatni.

A hunok -főrésze Kaukázus feletti lakóhelyéről 375 táján felkerekedett és nyugat felé költözött. Hogy mi lehetett e messzemenő következményekkel járó népmozgás közvetlen indító oka, nem tudjuk. Tény azonban, hogy a hun seregek főemberük, Balambér vezérlete alatt a mondott időben az ostri- gótokat legyőzték és szállásterületeiket elfoglalták. E katonai siker a hunokat félelmetes hírbe hozta az egész környéken- A vízi gótok 376-ban félelmükben odahagyták országukat, nagy sietve átkeltek a Dunán és a Római Birodalom területén kerestek menedéket. Így a hunok egyetlen lendülettel elérkeztek a Kárpátok keleti lábaihoz.

Sikereiken felbuzdulva hamarosan tovább terjeszkedtek és néhány év leforgása alatt (409-433) birtokba vették az egész Kárpátmedencét. Két hatalmas hun király, Oktár (megh. 430) és Rúga (megh. 434) az új birtokot észak és kelet felé egész az Uralig kikerekítette és központi kormányát a mai Magyarország területén, a Tisza-Maros összefolyása táján állította fel. Ezzel egy új és hatalmas hun birodalom alakult ki, amit Attila az Atlanti Óceán felé igyekezett tovább bővíteni és csak kevésen múlt, hogy a Római Birodalmat is meg nem hódította. Ha ugyanis 451-ben a franciaországi Troyes mellett a maoriatomi csatamezőn (Catalaunum) döntő győzelmet arat, egész Európát egyesíti.

Attila király nem sokkal élte túl a Római Birodalommal való mérkőzést, mert 453-ban váratlanul elhunyt. A histórikusok szerint: “Életét nem ellenséges kéz oltotta ki, se nem alattomos gyilok. Orrvérzés ölte meg annak a násznak éjszakáján, amelyet új feleségével, Ildikóval tartott” (146m. 135). A trón idősebbik fiát, Ellákot illette volna, de testvérei a birodalom megosztását kérték. Az osztozkodás belső háborúra vezetett és abba a hunok uralma alá került germán törzsek is beavatkoztak. A döntő csata valahol a Dunántúl, az ismeretlen fekvésű Nedao nevű folyónál zajlott le. A csatában Ellák halálát lelte s ezzel a mintegy nyolcvan esztendeig fennállt birodalom szétbomlott, a hunok nagyhatalmi szerepe Európában leáldozott.

Őshazájuk. – A történettudomány azt tanítja, hogy a hunok Ázsiából eredtek; Ázsia alatt értve Nagy-Ázsia szélsöpörte pusztáit egészen a kínai Nagy Fal szomszédságáig. E feltevést a franciák egykori kínai szakértője, Deguignes fogalmazta meg mintegy kétszáz évvel ezelőtt. Ó a kínai falak előtt tolongó népek között egy, az európai hunokkal azonos nevet viselő népet fedezett fel, amelynek nevét olyan kínai írásjelekkel írták, amiket Hiung-nu alakban írnak át európai betűkkel és a Hun-ni hangcsoporttal ejtenek ki. Ezt a népet – így folytatják – a kínaiak fokozatosan távolabbra űzték szomszédságukból, amíg azok el nem érték Európa keleti széleit, ahonnan aztán maguktól mentek tovább és lettek Nyugat rémei. Az európai és ázsiai hunok között az összefüggés kizárólag a Hunni név azonosságára épül fel, mert az európai hunok ázsiai eredetét okmányszerűen igazolni nem lehet. A kínai fal mellől elűzött hunok ugyanis időszámításunk előtt 35-ben a vizsgálók szemei elől eltűnnek és az Európa felé vezető útvonalon 300 éven keresztül nem történik róluk említés.

Amikor viszont a név a 4. században a Donnál újra felbukkan, annak viselői semmiféle belső-ázsiai hagyományt nem mutatnak fel. A történetírók maguk is bevallják: “Hogy ez az átvonulás Ázsiából Európába hogyan történt. . . arról a források nem beszélnek” (146m. 60). A középkori források szerint a hunok nem is Ázsiából, hanem Szcítiából, vagyis a Don és Káspi között elterülő vidékről indultak hódító útjukra és éppen ezért leggyakrabban szkíta néven emlegetik őket. Ők lennének a királyi szkíták leszármazói, akik viszont iráni eredetűek voltak. Emlegetik a hunokat cimmeri néven is, azok nevén, akik ugyanazt a Kaukázus feletti térséget birtokolták a szkíták előtt s akik mezopotámiai eredetűek. Alkalomadtán nevezik őket a Herodotos által feljegyzett titokzatos ~Sigunnai~ néven is, ami szintén olyan kifejezés, ami a Régi Keleten fordul elő. Az európai hunok nagy-ázsiai eredete tehát olyan, ami a rendelkezésünkre álló források szerint tarthatatlan.

Az ázsiai származás ötlete azonban, mint kényelmes megoldás a történettudományban mégis meggyökeresedett olyanféle dogma, mint az indogermán meg a finnugor elmélet: mindenki mondja, de senki sem hiszi. Erre az ingatag alapra építették fel az adatokkal szintén nem támogatott további következtetéseket.

Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete 1. rész
A HUNOKRÓL ÉS A MAGYAROKRÓL
KIK A HUNOK?