A szellem korszaka

A szellem, az emberi fejlődés, ember által felfogható végső csúcsa. A gondolkodó ember által felhalmozott, a szaporodás során felgyűlt, közős tudat, továbbá az emberek lelki összeolvadásának kiteljesedése. A szellem az emberiséget minden időben átszövő, annak, egyesített tudása. A szellem az emberrel, együtt, az emberiségben létezik, az emberiség közös lelke.

A lélek

Nagy lelke van, szokták mondani felénk gyerekkoromba. Azokat az embereket illették ezzel a jelzővel, akik, mindenüket, ha kell az életük egy darabját is feláldozzák másokért. Meg azokat, akik képesek arra, hogy lelket verjenek a másik emberbe, szinte új életet adva neki. Ilyenkor voltak, akik lelkendeztek ezen a tevékenységen örömüket kifejezve.  Ha rossz emberre mondták, akkor csak megfordították, rosszlelkű egy ember. Az gonosz mindenre elszánt ember, ha kell még gyilkosságra is képes, elveszi a másik lelkét. A rosszlelkű ember, arra is képes, hogy elvegye mások életét. Az egy lelketlen ember, mondják arra, aki gondolkodás nélkül öl, vagy károsít meg másokat. Azt is mondták a gyenge beteges emberre, hogy csak hálni jár belé a lélek, vagy jön-megy, mint a bűnös lélek. Érdekes, hogy gyakori a lélekjárással kapcsolatos kifejezések sora. Ilyenek: bolyong, kóborol, bódorog, jár, kel. A lélekkel kapcsolatos kifejezéseink szinte mind a leheletre, annak mozgására, valamilyen tulajdonságára utalnak. Nagyon ritka a lélek elvont tartalmú megfogalmazása a nyelvünkben, ha mégis előfordul akkor ezek a megfogalmazások mind visszavezetnek más idegen nyelvekből, hiedelmekből fordított fogalmakra vagy egyházi forrásokkal rendelkeznek.

A magyar ember a nyelvében racionális. Minden szava a valóságot tartalmazza. A lélek szavunk is egy racionális szó. Igaz sok évszázadon át szerették volna velünk az ellenkezőjét elhitetni. Mégis az eredetforrás az, amit jelent. A lélek nem más, mint az a levegő, ami az ember száját levegő vétel során elhagyja, a lehelet.

A H-gyökhang

 „H” Gyökhang.

leh > lehel > lehelet

léh > lég > léhlek > lélek > lélegzik > levegőt vesz

A Székely magyar rovás jele a

Rovásjel

h > ahogy mondjuk >  a há vagy hö

A H hang gyökei:

1. Kéthangú gyökök: aH, Ha, áH, Há, eH, He, éH, Hé, iH, Hi, íH, Hí, oH, Ho, óH,Hó, öH, Hö, őH, Hő, uH, Hu, úH, Hú, üH, Hü, űH.                                                                                                                                                                            Hű
2. Háromhangú, jelentősebb gyökök:
   1. Testel kapcsolatos gyökök: haj, has, hág, hev, héj, hév, híg, hím, hős, húg, húgy, hús, húg, huny, húr, hűt, hall.
   2. Szaporodással kapcsolatos gyökök: hág, hál, hev, hév, hív, hím, hit, hon, húg. Érdekes a rovásjel és a DNS jele közötti hasonlat.
      

      DNS

      Talán nem is véletlen.

   3. Hevességgel kapcsolatos gyökök: had, heg, hev, hév, híd, hír, hisz, hon, hopp, hoz, hol, hős, hőn, huh, hun, huj, húz, hűt, hüv.
   4. Élettel, halállal kapcsolatos gyökök: had, hal, heg, hím, hír, hős, huny. lásd:DNS
   5. Szám (mennyiségi) gyökök: hány, hat, hét, húsz, húz, hossz, hoz, hez, höz.
   6. A hittel kapcsolatos gyökök: hal, higgy, hin, hisz, hit, hiv, hir, hísz, huny.

A há hang köré alakult szavak, a ha, há, he, hé, heh, hö, hó, hahó, hu, huhu, aha, a he, e he, hehe, stb. mind a levegő vételével kapcsolatos képi megjelenítés, leírásának, kiejtésének, egy módja. A levegő az, ami a légzés során áramlik az angol (air) a kiejtésében azonosul a magyar h egy kiejtésével. Érdekes még, az angol elme, lélek, szellem, értelem, ész jelentése, ami leírva: „mind” kiejtve a magyar fülnek így hangzik: „májnd”. Ahol az angol szóban a megjelenik a jelentésének megfelelő magyar szókép. A magyar h hang körüli szóbokor, ami gyökök egy csokra, kiejtve, az emberiség nyelveinek, a lelke. Megjelenési formája a leh, léh, löh, huh, stb. A ha,  há,  hu,  indulatszó, vagy az aha, igenlés, a hé, hej ként (heigh), a hú, vaú (wow) több nyelvben így az angolban is megjelenik. Mindnek a képe a magyar hangkép. A h hang felcserélődik a g és k valamint a v és j hangokkal⁶.

A hang több jelentésű, képpel van felruházva. Részben a hallás, ami a nem látható, olykor már mesésnek tűnő, de mégis hallható hang terjedésére utal. A hal, a néma állat képének a megjelenítése a magyar rovásjelben, mivel az hal alakú.  Utal a halálra, ami a végső földi elnémulás, süketség. Így függ össze a hang szóképe.

A lélek az ember számára maga az élet. Csak az élő lélegzik. Az élet egyik legalapvetőbb velejárója. A nélkül, a kevés levegő nélkül, amit ki-be lehelünk nincs élet. Ezért lélek nélkül nincs élet.

Az a halál.

Mások mondják azt is, hogy ez az életerő. Keleten, elsősorban, Indiában manapság divatos lett újra az életerő az „éltető prána” körüli gyakorlatok sorozata. Nálunk is egyre többen gyakorolják, oktatják. Ez a ki és belégzés során megnövelt életerő, mondják. A légzés által veszi fel a szervezet az ezoterikus tanításokban Chi-nek – életerőnek nevezett energiát. Nem nagyon akarják észrevenni, a jelentését, és azt sem hogy „éltető prána” egyenlő az éltető párával, ami nem más, mint az a kevés levegő, ami a szervezetünkbe ki és belégzés során mozog, elvonatkoztatnak tőle és a racionális kézenfekvő megoldás helyett az elvont fogalomba hisznek. Az elnyugatiasodott társadalmunkra egyre jobban jellemző, hogy ha bemegyünk az erdőbe, akkor eltakarjuk a szemünket, nehogy meglássuk a fákat. Így vagyunk a kézenfekvő magyarból elszármazott szavakkal, gondolatokkal. Ennek a szónak az értelmezésekor ez az elvakultság jellemző ránk. Hiába egyezik, a jelentése és szinte teljesen az alakja és a kiejtése, mégsem magyarul mondjuk. Éltető prána = Éltető pára. Van magyar neve is ennek a párának ez a lélek. A társadalom, a nyelv fejlődése során mindig voltak olyan emberek, akik valamilyen érdek jellegű megközelítés alapján igyekeztek ezt a szót is kisajátítani, ráhúztak rendszeresen egy a magyar nyelvtől idegen misztikus álarcot. Tudomásul, kell venni, hogy a magyar ember számára ez a szó, csak egy jelentéssel bír, és az nem más, mint az a kevés levegő, ami élteti az embert. E miatt az élettel való együttes jelenléte miatt misztifikálhatják az értelmét.

Meséinkben, legendáinkban, nyelvünk életfája hordozza lelkeinket. A lélek és az élet, egy tőről fakad, mindkettő a halott anyag megnyilvánulása. A halott anyagból az élet teremt eleven anyagot. Az emberben a lélek az élet velejárója. Lélek nélkül az emberi test, egy halott anyag. Más élőkben, más élettulajdonságok vannak, de az állatvilág egyes résztvevői is hordozzák ezt a párát.

Hasonlattal élve, a lélek a hajtás, később ez lesz az ág, az élet a hajtás vagy ág végén elhelyezkedő termés. Amikor a termés megérik, kiteljesedik, aztán alászáll, lehullik, elhullik. Azt tudjuk, hogy a termés az érett gyümölcs, ami maga az élet, tartalmazza a húsán kívül, azt a magot, ami a teremtője a következő hajtásnak. Ez a mag hordozza, megőrzi, megteremti a megjelenő új élet, a szülőkre jellemző tulajdonságait. Az ág a hajtás, még hozhat a következő életciklusokban új termést, de idővel elöregszik, elfásodik (elfásul) elhal. Az emberiség magja a mag népe. Ha jó talajra lel, kihajt, terem, elszórja a magját újra meg újra. A mag népe azért talál vissza rendszeresen a Kárpát medencébe, mert a termőtalaj, az élettér itt a legkedvezőbb a számára. Többen a magyarság Kárpát medencébe való elhelyezkedésekor egy hatalmas fát rajzolnak, melynek a törzsei a Duna és a Tisza. A Duna alsó folyása a törzse ennek a fának. A mellékfolyók és a Kárpátok felrajzolásával szemet szúr a régi fénykorába Magyarország. Látszanak az Attila fiai által csonkított ágak. Ez a fa az emberiség élet fája. Több teremtéselmélet, monda, mese épül az élet fájára, és nemigen tudják mi az. Azt sem tudják, mert elfelejtették, hogy ez a Kárpát medence, ahol a mag népe él.

Az Arvisura leírásában is megjelenik az égig érő fa, az ég hét szintjén.

Így ír: „Ata-Isis a napisten hét eget teremtett. A 7. égben nőtt egy magas fa. Ennek a magas fának a tetejéről indult útnak a Nap, a Hold, és valamennyi csillag. A fa gyümölcséből Ata-Isis egyet ledobott a hatodik égbe és ebből ott kinőtt egy másik fa. Az felnőtt a hetedik égig. Ezen Ata-Isis leküldte legnagyobb fiát, Sis-Tóremet, hogy népesítse be a hatodik eget. Sis-Tórem is ledobott a fa terméséből egy gyümölcsöt az ötödik égbe, és amikor kinőtt a hatodik égig érő fa, ő is leküldte azon legnagyobb fiát az ötödik égbe, hogy népesítse be. Sis-Tórem fia, Numi-Tórem hasonlóképpen cselekedett: ledobott egy gyümölcsöt. A negyedik eget Numi-Tórem fiai és leányai népesítették be. Ilyen sorrendben létrejött aztán a jó szellemek és jó lelkek harmadik, meg a rossz lelkek második Égi birodalma. Legalul kapott helyet a Nagy Terembura, amelyben minden lélek elfért. Onnan a csillagok ütötte lyukakon minden elköltözött lélek figyelhette és segíthette földi hozzátartozóinak az életét.”

„Terembura” mondja az Arvisura. Ha ezt a szót elemezgetjük, akkor arra az eredményre jutunk, hogy egy terem, ami egy burával van fedve. Itt vannak a lelkek. Ez minden lélek helye. Ebből az is látható, hogy ezek a lelkek nem láthatnak ki a bura alól, csak ha már elköltöztek, és a lyukakon át figyelhetik a földi hozzátartozóiknak az életét. Talán ennek a teremtéselméletnek a szavai illenek, csak bele a magyar nyelvbe. A gondolatvilága egy titokzatos elvonatkoztatást tartalmaz, amit a magyar nyelv nem mondhat magáénak.

A lélek hibái, meghatározzák az élet minőségét. Gondoljuk csak végig, egy korhadó ágon lógó gyümölcs, ha be akarja érlelni a magot, akkor legjobb esetben is kényszer érett lesz. A nyelvünk is megfogalmazza ezt a helyzetet a lélekkel kapcsolatban, amikor azt mondja, hogy rossz a lelke, vagy esetleg, ha nem is rossz, hanem csak nyugtalan lelkű, de van az ellenkezője is, amikor dicsérjük a lelket, hogy jólelkű, széplelkű, nyugodt lelkű. A lélek ezek szerint, azon túl, hogy az élet elengedhetetlen velejárója, egyben az élet minőségének a meghatározója is. A léleknek az életek nevelése közben vannak pihenő időszakai, ilyenkor az anyagcseréje lelassul, szinte leáll, új erőt gyűjt, új lelkek új hajtások reprodukálásához, megújításához, a leendő új termések neveléséhez, mondja a magyar nyelv, minden irracionalitást mellőzve.

A termés, a teremtés eredménye, az új élet, kis mértékben átveszi a lélek tanulásából származó tudást. A hajtások összessége az elöregedett fás ágak a törzs együtt maga a fa, a termés teremtője. A fa nem más, másként, mint az elfásult lélek. A fa adott esetben az élet magasabb minősége a teremtő, a termés szemében a megtestesült isten. Az élet fája a Kárpát medence ma is hullatja a megérlelt gyönyörű kívánatos gyümölcsöt. Ezek a gyümölcsök aztán eljutnak a világ minden pontjára. Volt idő, amikor kelet felé gurultak, manapság az ár nyugatra viszi ezeket a szép píros terméseket. Bárhova kerülnek is a világba ott gyökeret vernek, átadják a magba öröklött emlékeket, a tudást. Genetikailag keverednek, eltanulják más népek, szokásait, lassan elfelejtik, hogyan kerültek oda. Az utódaiknak, a legjobbjainak előbb utóbb feltűnik, hogy a legjobb hely a lelkek nevelésére a Kárpát medence, és visszajönnek, újra megtanulják az elfelejtett nyelvet, a mag nyelvét, mert a lelkük, csak ezt a nyelvet ismeri. A mag népe mag(a) teremtő.  Tudomásul kell venni a világnak, hogy e nélkül a nép nélkül, és a magyar nyelv nélkül, a mag elvész, nem termelődik újra, és az emberiség kipusztul. Elhívatott küldetése a mag népének, mindent magyart beszélőnek, hogy megismertesse a világgal ezt a veszedelmet. A magyar nyelv egy racionális, minden misztikumot mellőző nyelv. A magyar nyelvben jelenlévő titokzatos, és elvont fogalmak, mind más nyelvekből kerültek vissza a magyar beszédbe. Az eredeti magyar emberi gondolatok, mind természetes, tiszta gondolatok, melyek alapját a természeti jelenségek hordozzák. Ez a beszéd a természet alapgondolatait, az emberi lét, az emberi lélek alapjait, hordozza. A magyar ember hite, – tudja vagy nem, mondja, vagy nem-, maga a valóság⁷.

A magyar ember vallása maga az igazság⁷.

Ezeket a tényeket csak a magyar tejen nőt gyerek érti meg. A racionális szavak és elvont gondolatok megkülönböztetésére, a más nyelvet beszélők, csak elvont szavakkal tudnak válaszolni, mert nem ismerik a szavaink igazságát. Lassan ezt nekünk is újra kell tanulni, mert kitanítanak belőle. Helyette egy másik idegen szabályokkal felépített, keretek közé zárt, beszűkült, hazug tudományokra alapozott beszédet tanítanak. Manapság odáig jutottunk, hogy a szavaink eredeti jelentéstartalmát a fiaink megmosolyogják. Még tudják, hogy mit jelentenek ezek a szavak, de mivel kitanították őket az eredeti gondolkodásmódból, ezért fallal veszik magukat körül, hogy meg se halják az igazságot. E miatt kell naponta újra meg újra hangsúlyozni!

A lélek az élet (fizikai) hordozója, (fizikai) nevelője, (fizikai) támasza. Az élet a lélek és a teremtő (isten) közötti (fizikai) közvetítő kapcsolat. Az élet a testben egy lélek.

 Ez magyarul valóság! Nem misztikum!

lélek > élet > isten

Ez az élet fája.

Életfa

1. Magyar Életfa – Tatabánya

Tatabányán, a Fő téren láthatjuk Péterfy László Magyar Életfa című krómacélból készült alkotását. A nagy történelmi Magyarországot és a Trianoni tragédiát szimbolizáló emlékmű a magyar állam kétezer éves fennállására készült 2000-ben. Nem tudom a művész mire gondolt, amikor ezt a fát választotta. Számomra egyértelműen bemutatja a mai magyarság helyét és szerepét a világban. A gyökereket melyek a balkánon a balti térségben, és közel keleten vannak, a megcsonkított Dunát, Drávát és Szávát.

 A farizeusok

Anyám hosszú életű volt. Késői gyerekként már asszonyi befogadásának utolsó éveiben születtem, mégis elég sokáig negyvenhat éves koromig élhettem vele együtt. Anyám rögtön lefarizeusozta, akit képmutatónak talált. Nagyon sokáig nem értettem a fogalom jelentését. Eleinte, a pártban dolgozó, istentagadó emberekre gondoltam, – talán csak azok között voltak többen, akikre ráakasztotta ezt a jelzőt,- csak később, anyám példáival fogalmazódott meg bennem a szó igazi mondanivalója. Később persze megtanították a szó jelentését.

Napjainkban, amikor a átfogó válságok korszakát éljük, nap, mint nap emberek milliói száján megfordul, a hazug világ, a mellé beszélő és hamis politikus, egyház, ember. A társadalmak, az átlagemberek többsége nincs tisztába azzal, hogy mi is ez, hogy honnan van ez a jelenség. Az tény, hogy az emberek nagy tömegei manapság farizeusok. Szinte minden ember tudja, hogy egy politikus azért, hogy megválasszák, mindent elkövet, még hazudik is érte, ennek ellenére az emberek többsége úgy tesz, mintha ez nem így lenne, szeretne hinni, és a hit reményében álszentként viselkedik. Ha valaki álszent, akkor az már képmutató, ha képmutató, akkor farizeus. Ezt mindenki tudja, legfeljebb nem fogalmazódik meg benne. Mégis. Az emberek többsége elmegy szavazni, és mindent megvalósít ennek a hazug embernek a győzelméért, sajnos még én is. Ezt hívják demokráciának. Szinte mindenki tudja, hogy ez a világon valaha volt legigazságtalanabb rendszer, ami a lehető legszebben igazolja saját magát más rendszerek lejáratásával. Mégse beszélünk róla, mert azok, akik a haszonélvezői, tudják ezt és ellehetetlenítik az igazságot. Ezzel szembe szinte minden ember arra törekszik, hogy a lehető legnagyobb haszonélvezője legyen ennek a rendszernek, felveszi a kesztyűt és hazudik ő is. A vesztes többség nem lát az óránál tovább és hazugságáradatba kezd, saját érdekében. Az ember nem használja a farizeus szót, mert elitélendő magatartást sugall, csak teszi azt, amit a szó jelent. A mai társadalmak embere igyekszik másként beszélni, mint ahogy él, ahogy érez, ha egy beosztást sikerül szereznie, akkor ez a képmutató magatartás felerősödik.

A farizeusok viselkedésmódja az ókori Júdea és Izrael területén a zsidók Babiloni fogságból való hazatérése után alakult ki. Ők voltak a szigorú vallási elveket tanító emberek, akik a próféták szavait szigorú előírásokkal tartatták be, persze ők nem tartották be ezeket a szabályokat. A mai napig uralkodnak közöttünk, az álltaluk kitalált törvényeket alkalmazzák másokra, míg ők maguk a törvények fölött állónak tartják magukat. Gondolkodásuk, tanításuk a zsidóság körében a mai napig jelen van. A történelmi kortól függően, politikai pártokat és szociális mozgalmakat hoztak létre, már Kr. e. 536 és Kr. u. 70 között. Egyes vélemények szerint, ők fogalmazták meg először a demokráciát. L. Finkelstein demokratáknak tartja őket.

Jézus beszédeiben gyakran ostorozta őket.

Forrás:http://www.kereszteny.hu/biblia/showchapter.php?reftrans=1&abbook=mt&numch=23

Beszéd a farizeusok és az írástudók ellen

 Jézus ekkor a néphez és a tanítványokhoz fordult, ezekkel a szavakkal: “Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják. Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Minden tettükben az vezeti őket, hogy az emberek előtt feltűnjenek. Szélesre szabják imaszíjukat és megnagyobbítják köntösükön a bojtokat. Szívesen elfoglalják a lakomákon a főhelyeket és a zsinagógában az első székeket, szeretik, ha a tereken köszöntik s rabbinak szólítják őket az emberek. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus. Aki nagyobb közületek, az a szolgátok lesz. Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.

 Az írástudók és farizeusok képmutatása

Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Magatok nem mentek be, s akik be szeretnének jutni, azokat meg nem engeditek be. Jaj nektek, írástudók és képmutató farizeusok, mert felemésztitek az özvegyek és árvák vagyonát. Közben nagyokat imádkoztok, ezért nagyobb ítélet vár rátok. Jaj nektek, írástudók és farizeusok, ti képmutatók! Bejártok tengert és szárazföldet, hogy egyetlen áttérőt szerezzetek, s ha sikerül, a kárhozat fiává teszitek, kétszerte inkább magatoknál. Jaj nektek, vak vezetők! …

 Jeruzsálem figyelmeztetése

Jeruzsálem, Jeruzsálem, megölöd a prófétákat és megkövezed, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, ahogy a tyúk szárnya alá gyűjti csibéit, de nem akartátok. Íme, elhagyatott lesz házatok. Mondom nektek, mostantól mindaddig nem láttok, amíg nem zengitek: Áldott, aki az Úr nevében jön!”

2000 éves hazug világ

Részletezhetném Jézus szavait, de nincs rá szükség. Mindenki felismeri a mai társadalmakat. Magyarázni sem kell. A mai nyugati világra ráillik. Nem változott semmi kétezer év alatt. Az eltérés talán annyi, hogy a prédikátorok elrejtőztek, megteremtették a politikus rétegek, akik beszélnek helyettük. Létrehozták a demokráciát, de annak a kialakítását is másra kenték. Manapság, már beszélniük, hazudniuk sem kell. Az új politikusok úgy pöffeszkednek, mint annak idején, ahogy Jézus elmondja. Ugyan első sorban nem a zsinagógákba, mutogatják magukat, hanem másutt, a parlamentben, az operában, az álltaluk maguknak rendezett kulturális, és sporteseményeken, ahol a nép tömegei, legjobb estbe is csak a televízióból nézhetik az eseményeket, de ott is csak azt, amit Ők megengednek. Könnyen belátható, hogy a demokrácia, annak minden szabályával, a törvényeivel, a szónoklatok, a képmutatás, a színlelés, a színjáték, a liberalizmus, a szabadelvű társadalmi berendezkedés, mind-mind a közel keletről indult. Ez a farizeusi és törvénykező gondolkodásmód, ami meghatározza a mai társadalmunkat, az életünket. Ez a szigorú vallási tanokat, betű szerint követő magatartás teszi hazuggá a rendszert. A próféták tanítása, a gondolataik írásba való rögzítése, a tévedéseikhez való farizeus ragaszkodás meghazudtolja a történelem folyásának leírását, téves tudományos és történelmi világképet hoz létre az emberiségnek. A rendszerbe beleillő tudósok, vagy pénzelt, tudósnak nevezett prédikátorok, az írástudók, a törvény eszközével fojtják el az igazságot. Kitalált, több ezer év alatt bevált, technikákkal manipulálják, oktatják, a gyerekeinket. Téves, hazug a folyamatba beillő világszemléletet kínálnak. Ezzel a téves képpel nemzedékeken át, kiművelik gyermekeinket saját maguk ellen.

A világnak ezzel szakítani kell!

És mivel nem tehet mást, rövidesen szakítani fog!

 Fogalmaink, gondolataink, szavaink eredete.

Avagy a gulyásleves esete a niggerrel.

 A mai világ telekommunikációja, a kultúrák, a nyelvek tobzódásával jár. A média ura, a cionizmus, a liberalizmus, ezért a legalázatosabb, eszköze, legerősebb szolgája.  Különféle média felületek, más és más magyarázatok kíséretében, elmásítva, jelenítik meg a szavaink a fogalmaink, eredetét. Ez a pluralizmusuk, egyik bejön nekik a másik nem, a lényeg az, hogy ami összejött az már eredmény. Félremagyarázzák szavaink eredeti jelentését, részben azért mert nem értik, részben azért mert fáj nekik, ha egy félreértés folytán megértik, a szomorú az, hogy a magyar magukat kiműveltnek, tanultnak mondó ifjúság a legjobban elrontott rétege a társadalomnak. A fiataljaink nagy része még érti, a magyar szó erejét. A gond az, hogy az általa megismert, elmásított új tartalommal szembe már nem mer fellépni. Így ennek a folyamatnak a vége a teljes beolvadás egy indoeurópai kultúrába. A hitszegők a gondolkodásmód bizonyítására tudományos tételeket dolgoznak ki. Csak aki mélyebben beleás, az látja ennek a több ezer éves folyamatnak az eredményét, a rossz szándékait. Ez a tudomány az élet nélküli, a halott anyag tudománya, az embert és istent tagadó filozófiák alapjain burjánzik.

A minap láttam egy amerikai filmsorozatot az „NCIS: Los Angeles” amiben az egyik szereplő azt említi, hogy, ha Bulgária, akkor, eszünk egy jó gulyást. A másik kijavítja, hogy a gulyás az egy magyar étel, míg sietve a harmadik felülbírálva elmagyarázza mindkettőnek, hogy az egy közép európai étel, és, hogy csak országonként más az elkészítési módja, abban különbözik, hogy az egyikben van galuska a másikban nincs. Vette a nigger a lapot, hogy mi is az a gulyás.

Tulajdonképpen ez a filmbe rejtett, magyarságot, a szokásainkat, a hagyományainkat lekicsinyítő mondat indított ennek a cikknek a megírására. Persze mondhatná az olvasó, hogy akkor minek nézem ezt a műsort. Talán pontosan ezért, hogy észrevegyem. Azért, hogy naponta összegyűjtsem ezeket a nüánsznyi csúsztatásokat, amivel a magyar gondolatot próbálják kissebbé tenni, a magyar embert meglopni.  Ez egy olyan kézzel fogható jel, amit nem lehet arra fogni, hogy véletlen, vagy az író, esetleg a fordító hibája. Ez a hazug állítás, nem más, mint a magyarság mindenáron történő eltiprásának tudatos, megtervezett módja. És ez folyik nap, mint nap. Ez folyik a gazdaságban, az iparban, a mezőgazdaságban, a nyelvben, még a szavainkat is ellopják, nemcsak a gulyást. Az az író, lehet, hogy nem tudja, de a környező országok lakóságának a nagyobbik része biztos, hogy nem tudja, hogy mi az a gulya. Hogy javíthat ki egy okos Tóbiás (vagy csak fóbiás) ezek után egy ilyen mondatot. Ez a fóbiás ellenben, mondom én, nem tudja, mi a gulya. Ha netán tudja, akkor még rosszabb a helyzet, mert le nem tagadhatja a hazugság szándékát. Azt ellenbe feltételezem, hogy a magyar kereskedelmi televízió szakemberi tudták, hogy mi az a gulya, és szándékosan félre nevelik gyermekeink tudatát.

Ez egy bizonyítható szándékos magyarság elleni támadás!

Ma az EU pályázatok is erről szólnak, azért nem jutunk egyről kettőre. Ahhoz, hogy támogassanak, előbb le kell valamit rombolni. Az egész országban tönkreteszik azt, amit a felmenőink megépítettek, mondván, az korszerűtlen, beton kolosszus, kőrengeteg, nem környezetbarát, útba van, ráadásul a kommunistákra, netán a fasisztákra emlékeztet. Kifogást a párthű zsoldosok mindig találnak.  A lényeg, hogy romboljunk, bontsunk, nehogy az emléke is megmaradjon annak, hogy a magyar ember ért el valamit, az életben, netán ért valamit. Ez is, az élő mintája az elnyomó nyugati és cionista politikának. Rombolnak, majd építenek, bádogházakat, és azt mondják, hogy adtunk nektek technológiát, innovációt, csak azt nem kötik az orrunkra, ha nem lesz energia, ami azokat a bádog és üvegházakat fenntartja, akkor csak környezetszennyező szemét válik belőle sec perc alatt, és oda a létesítmény. Persze nekik ez nem számít, mert ügyelnek a céljukra, arra, hogy még a csírája se maradjon meg annak, amit a magyar ember teremtett. Még a gondolatát is felejtse el a magyar annak, hogy felér az indoeurópai népekkel. Csak akkor adnak, ha pusztíthatnak is. Kívül és belül a lelkünkbe is. Pl. EÜ épületek, városközpontok, oktatás, nyelv. Stb. Bemásznak a fejünkbe, az iskolákba. Nem tanítják nagyon, hogy a váraink 80 százalékát, az osztrákok és a németek bontották, rombolták le, és megengedték, hogy új városok, ma városközpontok épüljenek helyettük, közbe a nép éhezett. Ezzel szembe a töröknek mindenki tud a „dúlásáról”. Ezer éve nem változott ez a politika. Arról persze nem hallani, a történelem órán, hogy a török, a kiirtott magyar területekre, fekete magyarokat telepített a birodalma más tartományaiból, hogy megmaradjon a magyarság. Meg arról se tanul a gyerek, hogy ezek a területek azért néptelenedtek el, mert a császár katonának vitte a magyart, a családját legyilkolta, mert kapálózott ellene „az a rebellis paraszt”. Nehogy azt higgye senki, hogy a szocializmus különb volt. Nem volt más, lelkiismeret nélkül bezsákoltatott a főúri kastélyokba, magtárnak, raktárnak használta a szalonokat, kaszinókat, az úri helyeket. Gyerekneveldéket, tömeges oktatásokat rendezett az építészeti remekműveinkbe. Ismétlődik minden a szocializmusba elért eredményeket mára már újra földig romboltatták velünk.

Sajnos odáig fajult a fejünkbe való átalakítás, hogy már a magyarság érdekeit védők sem veszik észre, amikor a „fellazítás” hálójába kerülnek.

Vigyázzunk, mert, ha nem figyelünk, az utolsót is elveszik tőlünk, ami megmaradt, a nyelvünket!

Rendszeresen olvasgatom a „WikiSzótár” címszavait, járatom hírlevelüket. Eleinte nagyon tetszettek a cikkeik, az írások, melyek a hírlevelekben megjelentek, de újabban, nem tudom minek köszönhetően megváltozott a hírlevelek hozzáállása. Egyelőre nem mondtam le. Ez az utolsó, ami nem tetszett. A magyar szavak érdekességei címszó alatt a mongol és török eredetű szavakkal foglalkozik. Az említett hírlevél tanulsága nem kielégítő, a magyarázatok tévedéseken alapulnak, a példák félrevezetők.

Ebből csemegéznék:

A témáról így ír:

„A hivatalos nyelvészet egy időben török eredetűként állította be a magyar nyelvet. Ez nem tényeken alapult, hanem császári parancsra dolgoztak ki számunkra egy logikát és tudományos bizonyítékokat mellőző, csupán egyes szavak hasonló hangzásán alapuló elméletet. Ennek az irányzatnak legfőbb képviselője a császár által pénzelt Hermann Vamberger volt (ismertebb nevén Vámbéri Ármin). Bár a magyar és török nyelvet nála sokkal alaposabban ismerő magyar kutatók is átvizsgálták (előtte és utána is), és a rokonságot távolról sem találták ilyen szorosnak, Vámbéri személye még ma is nagy elismertséget élvez.”

Megerősítem a cikk íróját abban, hogy Wamberger Hermann (ismertebb nevén Vámbéri Ármin) a Császár pénzén, közpénzen, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával bizonygatta a török, magyar nyelv kapcsolatát, majd útnak indult, keresve ennek a bizonyítékait. Rasid Effendi néven, szunni dervisnek öltözött. Konstantinápolyból indult, hogy felkeresse a Magyar Őshazát.

A cikk ellenben pár apróságot elfelejt, e kitűnő kutató életéből. Nevezetesen azt, hogy szegény zsidó család gyermekeként látott napvilágot, a szlovákiai Szentgyörgyön. Talán engem ezek után nem is lep meg, hogy a kékvérű császár, miért mert az MTA keretéből pénzelni egy „Magyarságkutatót”. Talán nem akadt magyar ember? Talán magyar nem volt, aki méltó lenne a magyarság múltjának kutatására? A nélkül, hogy túldicsérjem, a zsidó származású honfitársunkat el kell ismernem, hogy sok dolgot úttörőként feltárt, a magyarság számára. Például elsőként fordította a Tari h-i Üngürüsz (magyarok története) középkori magyar krónikát.

A cikk felsorol pár török eredetű szavunkat. Ilyen a cikk szerint a Csizmadia szavunk.

Elsőnek megnéztem a WikiSzótárt ezt írja:

csizmadia (főnév)

Csizmákat készítő iparos, kézműves szakember.

A legény elhatározta, hogy csizmadiának tanul. A csizmadia megbecsült helyet vívott ki magának a városban. A csizmadia műhelye a főtér közelében volt.

Eredet [csizmadia <közép magyar: csizmadia < csizma + török: dsi (csináló)]

Nagyon sajnálom, hogy ennyivel beéri a szótár. Én elmondanám, hogy a csizma az magyar szó. Azt is elmondanám, hogy a csizmát a magyaroknál a VARGA készítette, varrta, foltozta, fejelte. A csizma szavunkat átvette a török, a délszláv, és még ki tudja milyen meztelen talpú népség, és ők tették hozzá a törökből rájuk ragadt, dsi szót, ami később áthallással a magyarban dia lett. A magyarba más népek használták a csizmadia szót, nekünk volt és van sajátunk, ez a VARGA szavunk. Csak az a fránya kék vér, talán nem engedi az igazságot?

A lényeg az, hogy egy a magyarban létező szavunkból, CSIZMA más népek képeztek, egy szót, CSIZMADIA, a saját nyelvükbe. Mi is van? A török átvett egy magyar szót, és az megjelent a délszlávba? Igen! Erről miért hallgatnak. Ez a képzett szó visszakerült a magyarba, a tudósaink ezt a visszakerült szót próbálják eladni nekünk úgy, hogy az török eredetű. Ez adott szóra igaz, de véletlenül sem bizonyítja azt, amivel felruházzák, hogy a magyar nyelv a törökből származna. Pontosan az ellenkezőjét bizonyítja!  A török vette át egyes szavainkat. Más esetbe, legrosszabb esetben is közös a szavaink eredete. A szándék nyilvánvaló, tudatosan le kell járatni a magyarság érzését. Próbálkoznak, gondolva régi közmondásra, sok kicsi sokra megy, ahelyett, hogy az eredeti VARGA szavunkat mutatnák be. Ez másként azt is ékesen bizonyítja, hogy a csizmagyártással foglalkozó mesterség, amit mi VARGA szakmaként emlegettünk, nem létezett a magyarok előtt, hiszen a törökbe, a szerbbe, a horvátba, CSIZMADIA elnevezéssel, a magyarba használt VARGA mesterség után jelentős késéssel jelent meg, a CSIZMA szavunkból képezve.  Ezek a népek, nem csak a VARGA szavunkat nem ismerték, de mivel nem létezett rá szavuk a szakmát sem.

A hatalom az akadémia így felejteti el tudományosan a nyelvünket. Néha a legjobb szándékú emberek is alácsúsznak a megtervezett lazításnak.

Ez a szó is jellegzetes példája annak, amikor a magyarból elkerül egy szó, az idegenek nem jól értik, nem tudják, hogy van másik, a szó átalakul, majd új tulajdonságokkal felruházva visszakerül, és így ránk erőltetik.

Így ír a cikk:

A török hódoltság előtt jó barátságban voltunk a törökökkel, és csak a pápa parancsára támadtunk rá “a pogányokra” – és vesztettünk. A törökök másfél évszázada nem csak építészeti emlékeket hagyott az országban, hanem a nyelvben is megmaradt sok török szó. Természetesen török szó volt az “aga”, “basa”, “turbán”, hárem, stb. De olyan szavunk is van, amiről nem is gondolnánk, hogy a törökből származtak: csitt, betyár, csuka, tok (hal), cickány, vagy akár a konyhával kapcsolatos egyes szavak: bogrács, cibere.

A bajom ezzel, az, hogy a magyarázat első sorban rendkívül hiányos, ráadásul a legtöbb esetben hamis. Nem írja le és nem magyarázza el a hírlevél az átvett szavak forrását, nem mutat rá a példaként megjelölt szavakban a magyar szótő eredetére, és a ragozás során idegenné vált szóra. Így azt a látszatot kelti, mintha az egész adott szó a törökből származna, holott ez nem igaz. Nagy hiba, hogy egyes hivatkozások a Wiki Szótárban szintén hiányosak.

 Vigyázzunk, mert, ha nem figyelünk, az utolsót is elveszik tőlünk, a nyelvünket!

 Nézzünk pár példát:

Amit a cikk szerzője természetesnek vesz:

Aga, basa, turbán, hárem szavak nem magyar szavak, ezek török szavak. 150 év megszállás miatt értjük őket. Nincs helyük egy magyar szótárba. Ahogy nem veszünk bele egy orosz „Nacsalnyik, tovaris” vagy angol „President” szavakat sem. Elenben, ha létezik magyar nyelvi kapcsolat, és ezt be is mutatjuk, akkor feltétlen el kell helyezni.

Persze kivétel mindig van ilyen az Aga, ami visszavezethető.

Magyarban:

 ATA  (mint ATA ISIS) > atya > apa

A Törökben:

ATA (mint ATA ISIS) > apa > aga

A nyelvi fejlődés látható elágazása, bizonyíték lehet egy közös nyelvre.

 Vigyázzunk, mert, ha nem figyelünk, az utolsót is elveszik tőlünk, a nyelvünket!

Papa az Istenek magyarul beszélnek!

A minap mondta egyik kis unokám, hogy segítsek a történelem leckében. Csodálkozásomra, a Sumér történelmet tanulták. A tankönyvben több olyan név szerepel melyek magyarul is értelmezhetők. Meg is szólal lány, Papa ezek az istenek, vagy mik, királyok, már magyarul beszéltek?  Felcsigázta a figyelmemet a mondat. Igyekeztem a lány gondolatait elterelni, nehogy rájöjjön valami olyan titokra, amit még a könyv szerzője sem tud, vagy nem akar elmondani. Hát utána olvasgattam én is.

A fellelhető legősibb eredetmondákat tanulmányozva mindenűt előfordul, egy ember, állat, talán lény, netán isten, aki az ősi kultúrák közepén megjelenik és megtanítja ez emberiséget, a továbbélésre. Bárhonnét közelítjük meg ezeket a meséket, mindben a mai szemléletünkkel vizsgálva, különösebb fantázia nélkül látható egy korabeli embernél fejlettebb lény, néhol megnevezik, esetleg istennek, vagy egy másik változatának hívják. A képek megfogalmazásai, a meseszerű irodalom világba vezetnek vissza. A mai ismereteink birtokába, miután valaki megismerte ezeket a leírásokat, egy fejlettebb civilizációt képzelünk, a múltunkba. Ráadásul nekünk magyaroknak hátborzongató az az érzés, amit a leírt, mondák, a kiejtett, lények nevei, jelei, képei, mondatai, jelentenek. Ezek az ősi eredetmondák, még ha idegenek is, egytől egyig beillenek a nyelvi és gondolatvilágunkba. A megjelenő szavak eredeti formáikba, elmásításuk előtti, hangzásaikkal fokozzák azt az érzést, hogy ismerjük, már, tudjuk ezt, csak elfelejtettük, vagy nem érdekelt bennünket eddig. Lehet, hogy a szavakat, csak kis okoskodás után értjük, mert sikerült az alakját megváltoztatni, de akkor is tisztában vagyunk azzal, hogy az magyarul van, és előbb utóbb elsajátítjuk újra, az adott jel valódi tartalmát. Él bennünk a kép, annak a gondolatnak a képe, amit az említett szó alkotója nekünk szánt. Ez a kép nem változott a magyar nyelvben már legalább nyolcezer éve. Ma is ugyanarra gondolunk, mint a jel megalkotója, esetleg, ha jártassak, vagyunk, a témába és előtte, mielőtt találkozhattunk volna ezzel a képpel, kitanítottak a felismeréséből, akkor lehet kicsit nehezebb a dolgunk. Igyekszem én is kitanítani az unokám, nehogy meglássa azokat a képeket, amit a sumér szavak jelentenek, ráér majd hatvanon túl megérteni, vagy nem is kell tudnia. 

Uru és huru

Ha a magyar nyelvben találunk egy számunkra ma már bugyutának tűnő, vagy a gúny tárgyát képező, esetleg szégyenünkben rég elfelejtett, talán értelmetlennek tűnő mondást, akkor bátran gyanakodjunk, nézzünk, utána mi lehet mögötte. Keresgéljünk a történelembe, más népek történetében és előbb utóbb meglepődünk!

Van folytatás

Közzétéve:
2013. október 10.

Üdvözlettel:
Kromek Pál