Nyelvében él a nemzet.

Mondja a szólás.

Igaz ez egy kitalált mondat. Más találta ki. Manapság szállóige. Vannak, akik egyszerű mondatokból értenek. Így folytatják ezt a mondatot: „Nyelvében él a nemzet, de nyelvével még senki sem nemzett… „Tetszik ez a mondat?, akkor NE olvasd tovább ezt a blogot. Nem ajánlom. Talán itt folytathatod. Ez a Te oldalad! http://www.rajtmester.hu

Nyelvében él a nemzet.

Talán többen tudják, Széchenyi mondta először.

Nem szeretem ezt a szót „először” pedig magyarnak tűnik. A nyelvújítás gyermeke. Sokkal szebb az elsőször. Ez olyan somogyias. Az előző mondatot így mondanám: Első alkalommal Széchenyi mondta.

Pedig ez már kicsit bonyolultabb mondat. Mondhatnám úgy is,

Széchenyi mondta elsőször.

Így jobban mutat a kedvenc szavammal. Csak a magyar nem így beszél! Ez a szabatos megfogalmazás, idegen a magyarban. Tehát meg kell maradnom annál a mondatnál, ami így hangzik:

Első alkalommal Széchenyi mondta.

Ide már kívánkozik a keresztnév is:

Első alkalommal Széchenyi István mondta.

Ennek a használata esetén pedig egy összetett mondatot kapunk:

Talán többen tudják, első alkalommal Széchenyi István mondta.

Csakhogy ebben az esetben további bővítményre van szükség a mondatban, mert az így nem kerek.

Talán többen tudják, első alkalommal Széchenyi István mondta ki ezt a szállóigét.

Igen ám, de a szállóige az előző mondatban előfordul ezért nem illik, leírni és emiatt írok helyette egy hasonló jelentésű szót, mondhatnám azt is, hogy szinonimát. Én nem szeretem, az idegen szavakat ezért a

szinonima

kifejezés helyett azt írom,

hasonló jelentésű szót,

Így pedig a mondatom hosszabb, de az én érzelmeimet, az én gondolataimat, fejezi ki.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

rezignáció

.

Címszó: Rezignáció

.

rezignáció = belenyugvás

rezignáció= reménytelenség

Rezignáció, lehet egy személy, kisebb csopor, közösség, nép, nemzet, faj, közösségi belenyugvása az elkerülhetetlenbe, a reménytelenségbe.

Magyar Katolikus Lexikon > R > rezignáció

rezignáció (lat. resignatio): 1. a középkor jogi nyelvében hivatalról vagy tulajdonról való →lemondás. – 2. a lelki életben a tárgyaktól és személyektől való elszakadást, önmegtagadást, önfegyelmezést, önfeláldozást magában foglaló lemondás. Átmeneti állapot a pozitív tartalmú →közömbösséghez, a →lelki szegénységhez az Isten akaratával való megegyzéshez vezető úton. – 3. A 20 sz. köznyelvben többnyire negatív jelentésű: →kétségbeesés, az akarat apatikus-fatalista tétlensége, ami valójában érzelmi reakció vélt vagy valódi kiúttalanságra. Különböző erősségű lehet. Okai: depresszív adottság, külső kényszer, csalódás. Gyógyszere a segítőkész környezet, a bizalomteljes imádság, a →remény. **

Hunor és Magyar

Hunor és Magyar

Az Árpádházi fejedelmek és Királyok udvaraiban az írástudók, a táltosok mindennapos ismereteiben napi témának számított, Nimród két iker fiának, a története. Ez a későbbiekben több helyütt megénekelt, rege a csodaszarvasról mondában elevenedett meg. A régiek ezt tényként fogadták, mert ismerték „ékes” (ékírásos) eredetét, de ezek a kő, és agyagtáblákba rejtőző jelek a kereszténység felvétele után eretnek bizonyítékok voltak. Az egyház minden erejét bevetve kereste, kutatta, és megsemmisítette. Így az írásos emlékek csak morzsáiban, a nép nyelvén a magyar nyelvben, és regéinkben-mondáinkban maradhatott fenn. Itt-ott előfordul pár külföldi történetíró, aki foglalkozik a HUN és Magyar nép Attila korát megelőző történetével. Manapság már több kézzelfogható lelet is bizonyítja, de ezeket a mai magyar történészek, akik a politikától, és újabban a külföldi tőkétől függnek, igyekeznek figyelmen kívül hagyni. Szerencsére már egyre több, politikától mentes, igazi magyar, vagy magát annak valló, kutató vállalja fel a Hun és a Magyar nép diadalíves történelmét. Igen diadalíves, ez a történelem, a Hun és Magyar, több világbirodalmat megért, és vezetett, mid amennyit az Indoeurópai népek, beleértve a Római birodalmakat is együttesen magukénak mondhatnak.

Nimród két daliás fia Hunor és Magyar, a Szkíták földjén, vadászat közben egy csodás szarvast követve Bul (Dul) és Balambér háztájára vetődtek, mivel a két király éppen távol volt, a lányaikat elragadták és velük alapították meg a Hun és a Magyar nemzetet.

Így írja ezt le Arany János:

Vadat űzni feljövének, Hős fiai szép Enéhnek

Vadat űzni feljövének
Hős fiai szép Enéhnek:
Hunor s Magyar, két dalia,
Két egytestvér, Ménrót fia.

Dúl leányi, a legszebbek,
Hunor, Magyar nője lettek;
S a leventék, épen százan,
Megosztoztak mind a százon.

Hunor ága hún fajt nemzett,
Magyaré a magyar nemzet;
Szaporaság lőn temérdek;
A szigetben nem is fértek.

Nimród ismert nemzetségei, sorrendben:

Nimród, Hunor és Magyar – Bor, Dama , Keled (Kelend), Keve, Keár (Kér),  Beler, Kádár (Rada),Otmár (Othmár), Farkas (Tarkans,Tarkán), Bende kürt (Bondofárd), Bakony, Csanád,Rudi, Bezter, Mikó, Miske, Ompud, Külcse, Levente, Lél, Zamur, Zombor,Balog,Bulcsú, Zulon, Berend, Kadisa, Opor (Opoz), Ethei (Thé), Szemen, Torda, Bendegúz (411-416), stb. és végül Attila

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

deviancia

Címszó: deviancia

Röviden: másság.

Ez a szó is a nemszeretem szavak közé tartozik.

Pld. buzi, hitehagyott, nemzetáruló, polgárpukkasztó…

Hosszabban: a társadalom tömeges, magatartás normáitól, viselkedésétől, szokásaitól, való jelentős, eltérés, elsősorban a társadalom többsége által elítélt, vagy egy célcsoportot megcélzó, magára figyelmet felhívó, a többségi szokásokat, tradíciókat bomlasztó emberi közeledés, életforma, megjelenés, stb.  A másságot a többség megbélyegzi. Ez a másságot kifejező név, ami esetenként a másságra jellemző gúnynév, a nyelvünkben midig jelen volt, és lesz.

Megjegyzem: az a társadalom, ami ezeket a magatartásformákat befogadja, és nem utasítja, el rövid idő alatt leépül, megszűnik, létezni.

A nyelvújítóink nyomdokain lépkedő körök, igyekeznek nyelvünkbe minél több idegen és mesterségesen megteremtett szót bevonni. Minden mesterségesen megteremtett szó, amire egyesek szerint nincs megfelelő szavunk, igyekeznek, a nyelvünk lekicsinylésére, eljelentéktelenítésére(!), használni. Ez a folyamat a tudósaink olyan irányú törekvése melynek során a magyarság Ős eredetét a létét a jogát kérdőjelezik meg.

Ne vegyünk róla tudomást, használjuk helyette a „másság” szót.

Még mindig van lehetőségünk ezt a szót is bővíteni, ha nem pontosan fejezi ki mondanivalónkat. Egy ilyen fajta szóhasználatot a gyerekeink diploma nélkül is megértenek.

Idézet Papp Lajos szívsebész professzor előadásából

Az alábbi E-mailt kaptam. Lánclevélként terjed.

Elgondolkodtató.  Papp Lajos Kicsi2

Dr. Papp Lajos szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem tanára, valamint PTE
ÁOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója. Széchenyi- és Magyar Örökség,
Prima Primissima – , Pro Cultura- díjjal ismerték el. Alább nagyszerű
előadásának kómáról szóló részét tesszük közzé.

„Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető
professzor – aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember – azt
mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor
hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja – aki engem egyébként jól ismert
és tisztelt – felhívott, és részletesen elmondta az esetet. A hölgy az
eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos
hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben. Egy kattintás ide a folytatáshoz….