Civilizált nyugat

A mai társadalmak cinikus, liberális szerkezete, nyíltan taszítja a mélybe azokat a rétegeket, akik hajlamosak a rossz követésére, a pillanatnyi haszon fejébe. Egyre bátrabban, egyre többet engednek meg maguknak a rossz emberek. A sátán követői magukkal rántva, lehúzzák a rosszra hajló bizonytalanokat. Az őskori maradék emberi értékek, újabbnál újabb lejáratásával, új látszat rend megteremtésével, a nem emberi, hanem sátáni, túlvilági értékeket képviselők, állati sorba taszítják azokat, akik hajlamosak elfogadni a mostani önáltatást, az előnyt.

A nyugati világ magát modernnek nevezi. Ide ebbe a modern civilizációba igyekszünk mi is. A történelem bebizonyította, hogy bármely a mai világfigyelők álltál számításba vett időszakban, a Kárpát medencébe élő népek, csak eszközként kerültek felhasználásra a „modern civilizáció” részéről. Ha a magyarság elmúlt, ezer esztendejét nézzük, akkor látható, hogy a tatárjárástól a törökdúlásig, a kommunizmus eszméivel együtt, csak határgyepűnek használtak bennünket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Jó és a Rossz

A villanykörte és az elektromos izzó.

Az ember élethosszával számolva, a semmibe tűnik a földi élettér adta lehetőségek hossza. Mondhatnám azt is, hogy a végtelen határait súrolja, de nem mondom, mert a gondolataim meghatározzák a szavaimat is, és szeretném kihangsúlyozni a nyelvünk eredeti lehetőségeit. Szeretném elmondani a magyar beszéd mai értelembe vett tudományos tartalmát, amit arra képzett „tudósaink” igyekeznek elfelejtetni velünk, akik ezt a nyelvet beszélik a magyarokkal. Igen azt állítom, hogy nyelvünk a magyar nyelv, jobban ismeri a világmindenséget, mint ahogy azt a világon előforduló, szánalmas tudósok sora. Ezek után, hogy helyesen használom e, semmi szavunkat a végtelen helyett? Nem ez a lényeg, hanem az, hogy a semmi ürességet jelent, aminek a mélysége végtelen. A semmi alap esetben csak valaminek a hiányát, míg a végtelennel kiegészítve, már a világmindenséget, annak zsúfolt tartalmát jelenti. A világ, vezető tudósai évszázadokon át próbálják ezt a két fogalma a primitív nyelvek egyikén megmagyarázva, aztán magyarra lefordítva eladni a hat éves magyarul beszélő, nagyon rossz oktatási rendszerünkbe kényszerített gyermekeinknek. Kár ez az igyekezet. A nyelvünk ezt jobban tudja. A magyar hivatalos nyelvtanítás, igyekszik kiverni a gyerekből azt, amit eredendően tud. Állítom, a legtöbb értelembe elvesz, a helyett, hogy hozzáadna. Állítom, hogy a mai oktatás Magyarországon elveszi a gyerekeink eredendően megszerzett tudását, amit a nyelv adott neki. Amikor Stephen Hawking elgondolkodik, a világegyetemről nem tud annál többet mondani, mind, amikor elfantáziálunk a két fogalom, a semmi és a végtelen szavaink jelentésének összetettségén. Mert ez a két fogalom együttesen jelenti a magyar nyelvben a végelláthatatlan üres űrt, az ürességben lebegő égitesteket, bolygókat, holdakat, napokat, a naprendszereket, de ha ismerjük, és ma már tudjuk, hogy létezik sötét anyag akkor azt is tartalmazza ez a két magyar szó, sőt a felfedezett és a felfedezésre váró objektumokat is. Úgy tűnik, vannak szavaink, melyek jelentése olyan alapfogalmakat hordoznak magukban, amit az indoeurópai kultúra, csak félremagyarázva érti meg. Ilyen a katolicizmus kezdetén kialakult, a nyelvünkben már rég óta élő hit, vallás, egyház szavaink, vagy ide sorolhatók a mai tudományos körök közreműködésével, kialakuló új fogalmak, amit, az emberiség manapság fedez fel, vagy még el sem jutott a felfedezés határáig. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az Ocsú és a Búza

Olyan világban élem, életem rám mért maradék idejét, amikor, egyre inkább kiderül a Jó és a Rossz, a Fehér és Fekete, által létrehozott kontraszt, egyre jobban meg lehet különböztetni, hogy mi az isteni és mi a sátáni. Naponta bukkannak elő a rosszba hajló könyörtelen erejű megnyilvánulások, egyre bátrabb, kézenfekvő és meghatározható a Jó.

Olvasd: Jó és a rossz

A mai társadalmak cinikus, liberális szerkezete, nyíltan taszítja a mélybe azokat a rétegeket, akik hajlamosak a rossz követésére, a pillanatnyi haszon fejébe. Egyre bátrabban, egyre többet engednek meg maguknak a rossz emberek. A sátán követői magukkal rántva, lehúzzák a rosszra hajló bizonytalanokat. Az őskori maradék emberi értékek, újabbnál újabb lejáratásával, új látszat rend megteremtésével, a nem emberi, hanem sátáni, túlvilági értékeket képviselők, állati sorba taszítják azokat, akik hajlamosak elfogadni a mostani önáltatást, az előnyt.

Olvasd: Civilizált nyugat

Nem tudom, de nem is számít, hogy ezeket a tevékenységeket, egyes, emberi csoportok, az államok, az államhatárok felett uralkodva, tudatosan, vagy csak a Rossz erejénél fogva spontán szervezik, alakítják, de azt tudom, hogy ezzel a tevékenységgel a saját és tőrbecsalt embertársaik, jövőjét tüntetik el, ahogy mondani szokták, a saját, de sajnos a mások, a követőik sírját is ássák.

Rendkívül zavar az a körülmény, amikor azt látom, hogy emberek tömegei dőlnek be, lesznek áldozatai, ennek az értékromboló, új, áll, és hazug „értékteremtő” rendnek. Nagyon fáj, amikor azt látom, hogy családok nem tudnak kialakulni, hogy a régebben kialakult család szétesik, hogy családon belül megosztják az embereket, a politikával, a vallással, a mássággal, a cinizmussal, a liberalizmussal. Hogy olyan vallási közösségek létezhetnek, melyek kiragadják a családból annak egy-egy tagját, idegen kitalált kultúrákat-etikákat követve. Meghasonlott emberek a társukat, gyereküket siratva, kiutálva próbálnak érvényesülni, társadalmat alkotni. Nagyon sajnálom ezeket az embereket a családtagokat, nagyon sajnálom azokat, akik ezt látják, megélik és kénytelenek vele együtt létezni. Tudnunk kell a gonosz manapság már nem kardal és puskával, hanem ésszel és érzelemmel küzd ellenünk. Valamikor régen, ha rostálták a búzát a szél elvitte az ocsút. Ne sajnáljuk, bár tudjuk, hogy ha nagy a szél, akkor sok jó mag is keveredik közé, aztán ki tudja mi lesz a sorsa, esetleg lehet még egyszer szelelni. De a madaraknak is enni kell, szokták mondani.

De tudjuk jól, az elveszett maggal soha nem a szél járt jól.

A gyengék áldozatul esnek, de ha kicsit is él bennük a jó, akkor kis segítséggel megtérnek, ha nem akkor egy darabig viszi a szél, aztán elejti, valahol elveszíti.

Az emberiség sorsa a rend megteremtése, nem holmi, mindenfelé járó (fújó) elfajzott mutánsok odahordott magok, összelopkodott ismereteire, tudására van bízva. Ők az alapvető tehetetlenségük és az állati ösztöneik miatt sem alkalmasak rá. Állfejlődéseket hoznak létre. Ilyen a mai világ. A mai „tudományos technikai világ” legfeljebb egy túlgondozott állatkerthez hasonlít.

Az ember nem ilyen. Mi nem ilyenek vagyunk. Ez nem az ember létformája, hanem az állaté.

Az ember véget vet ennek a folyamatnak. Sokkal intelligensebb, ha nem is mindig iskolázottabb, mint ahogy azt gondolná az állati sorból kiemelkedett, tudományos mundérba masírozó patás a sátán.

Kromek Pál
2010. április.