Címszó: Legenda

Legenda:

Régebben vallási, ma már lehet egyéb, scifi, fantazi, tárgyú rövidebb epikai mű. Egy a szerző által, fontosnak tartott, emberről, tárgyról, népről, hősről, szól. Régebben kifejezetten egy középkori szent ember életének a leírása volt. Az egyház a csodák, csoda tévők gyűjteményének szánta.

A Sulinet szerint:

A legenda műfajáról általában

A legenda a középkor egyik legnépszerűbb műfaja volt. Hogy mi tette vonzóvá még az olvasni nem tudók számára is, arra választ kaphatsz ebből az írásból.

A legendák eredete

A legenda elnevezés eredete a latin olvasni (legere) igéből származik, és szó szerint olvasmányt, elolvasandó dolgot jelent. A műfaj alapját azok az iratok képezték, amelyek a katolikus egyházban a szentté avatást szolgálták. Ezek az iratok elsődlegesen arra voltak hivatottak, hogy bebizonyítsák: az illető személy valóban méltó arra, hogy az egyház szentként tisztelje. Mindebből adódóan a legenda műfaja kifejezetten egyházi műfajnak tekinthető.
A legendák az idők folyamán a szentté avatások elválaszthatatlan kellékévé váltak, kialakult általános szerkezetük. A legendák általában a tárgyalt személy nevének etimológiájával kezdődtek. Természetesen e névetimológia is a végső mondanivalónak, a szentség bizonyításának szolgálatában áll. Ezután következik az életrajz (vita) ismertetése. A szentté avatandó személyek esetében általában már a születés előtt is csodás események (pl. szokatlan vagy megmagyarázhatatlan természeti jelenségek) történtek, illetve maga a születés és a csecsemőkor is bővelkedik ilyenekben (pl. rögtön születése után feláll, beszél stb.). A csodás események a szent egész életét jellemzik, illetve ő maga is csodás tetteket hajt végre. A legendák következő főbb része a szenvedéstörténet (passio), amely elsősorban a vértanúhalállal elhunytak esetében különösen jellemző. A szentek a halált, legyen az akármilyen fájdalmas is, mindig belenyugvással fogadják, mert tudják, hogy ez csak porhüvelyük földi életének végét, ugyanakkor lelkük mennybéli életének kezdetét jelenti. A legendák sokszor külön csodajegyzékkel (miracula) záródnak, ahol is felsoroltatnak azok a csodatételek, amelyeket a szent élete során véghez vitt. A csodák sok esetben nem külön jegyzékben, hanem az életrajzba beledolgozva kaptak helyet. A legendák számos esetben a szenteknek haláluk utáni sorsára is kitérnek, újabb csodálatos eseményeket (pl. sírjuknál történt gyógyulások, ereklyéiknek csodatevő ereje stb.) elősorolva.

A minap kérdezte tőlem a negyedikes Fanni unokám az ebédnél, hogy mi az a legenda. Elmondtam neki.

Egybesült hús volt az asztalon.

Elmeséltem, hogy a mama úgy süti a húst, hogy ketté vágja. Megkérdeztük a mamát, hogy miért úgy süti. Elmondta, hogy azért, mert a Horváth mamától az édesanyjától így látta.

Elmentünk a Horváth mamához megkérdezni, hogy miért így süti a húst. Elmondta, hogy ő a Szitamamától tanulta aki az édesanyja, és az is mindig így csinálta.

Elmentünk a Szita mamához. A Fanni közbe vágott -tudom az is az anyukájától látta- mondta. Nem. Válaszoltam. A Szita mama azt mondta, hogy azért vágja el a húst mer nem fér bele a lábosba.

Na kérem ez a legenda.