Gulyásleves esete a niggerrel

 Fogalmaink, gondolataink, szavaink eredete.

Avagy a gulyásleves esete a niggerrel.

A mai világ telekommunikációja, a kultúrák, a nyelvek tobzódásával jár. A média ura, a cionizmus, a liberalizmus, ezért a legalázatosabb, eszköze, legerősebb szolgája.  Különféle média felületek, más és más magyarázatok kíséretében, elmásítva, jelenítik meg a szavaink a fogalmaink, eredetét. Ez a pluralizmusuk, egyik bejön nekik a másik nem, a lényeg az, hogy ami összejött az már eredmény. Félremagyarázzák szavaink eredeti jelentését, részben azért mert nem értik, részben azért mert fáj nekik, ha egy félreértés folytán megértik, a szomorú az, hogy a magyar magukat kiműveltnek, tanultnak mondó ifjúság a legjobban elrontott rétege a társadalomnak. A hitszegők a gondolkodásmód bizonyítására tudományos tételeket dolgoznak ki. Csak aki mélyebben beleás, az látja ennek a több ezer éves folyamatnak az eredményét, a rossz szándékait. Ez a tudomány az élet nélküli, a halott anyag tudománya, az embert és istent tagadó filozófiák alapjain burjánzik.

A minap láttam egy amerikai filmsorozatot az „NCIS: Los Angeles” amiben az egyik Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hit remény szeretet

Kis unokáim, gyerekeim.

Szeretlek, benneteket ezért azt mondom, tanuljatok nyelveket.

Kínait, Spanyolt, Angolt, ha kell akkor Hébert.

Ha Te egyszer hatvan éves leszel, akkor tudd elmondani azt, amit én most elmondok néked. A Te unokáid, akkor már lehet, hogy nem beszélik a magyart. Tanulj nyelveket, hogy el tudd mondani, mit érzel. Tudd elmondani, nagyapádék hol veszítették el őseik jussát, az utolsót, a nyelvet. Tanulj nyelveket, hogy megértsenek, mert könnyen lehet, a magyart addigra elfelejtik, régen. Tudd elmondani, hogy volt valamikor egy szép ország, úgy hívták Magyarország. Mond el nekik azt is, hogy itt harcoltak őseid, több ezer éven át, és védték fegyverrel és szóval a hazát.  Akkoriban még, élt egy nép, magyar volt, és remélt. Volt egy kicsi ország, a Kárpátok között, két folyó ölelte föl, ők úgy hívták Haza. Az itt élő nép jó és büszke volt, a szeretet a génjeibe volt. Soha nem hitt a gonosz szándékban. Ez a nép úgy gondolta, nincs is más, csak ahogy ő él a hit, szeretet, béke, a jó. Ez a nép, bízott magában, remélt a munkában, szerette a másik embert, hitt a magyarok istenében.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.
Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el csak nekik! Akkoriban Az emberek magyarul beszéltek, nem volt bűn a saját szép magyar anyanyelved.

Mond el egyszer csak jöttek az emberek, az idegen emberek, őket csak a pénz érdekelte. Rávették nagyapád, hogy semmi nem számít, csak a pénz, jólét és csillogás. Nem kell a magyar, tanulj nyelveket, mert „Úgy érvényesülsz”. Nem kell a hit, mert az nem termel „profitot” . A menő szlogen az lett, “Csináld azt, amit a kutyák. Amit nem tudsz megenni, megrágni, vagy megdugni, azt hugyozd le és hagyd ott.” Ezen eleinte nevettünk. Olyan jópofának tűnt.  Aztán később, amikor minket hagytak ott, tűrtük, majd próbáltunk tiltakozni, de akkor már késő volt. Akkor már nem volt visszaút. Akkor írtam ezt neked.

Mond el, mindent megtettek, ezek az emberek, hogy elvegyék ükapáid jussait, megtervezték, egy évezreden át. Mindenki csak tűrt, szenvedett, hitt és remélt.

Ez a nép könnyezett, és a himnuszát úgy énekelte el.
Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Elvették az országot, csak csonkán maradt meg a nemzetünk. A csonkaságban is a magyar csak hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, és a himnuszát úgy énekelte el.
Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Azok, akik kívül rekedtek üldözöttek lettek. Szép lassan feladták eltűntek. A maradék, csak hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, és a himnuszát úgy énekelte el.
Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: A kommunizmussal elvették a hitet, a vallást, az egyházat. És egyenlőséget ígértek. De a magyar csak tovább élt, mégis hitt és remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.
Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: A kollektivizálással elvették a földet. Virágzó gazdálkodást-egyenlőséget ígértek. A magyar ember dolgozott érte, mert hitt és remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.
Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Mikor az emberek elkezdtek mindebben hinni. Akkor ezt is elvették. A maradék hitet. Mindent elkövettek, hogy szembe állítsák a népet, de mind ez mellett a magyar. mégis, hitt és remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.
Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Azt mondták, hamis volt az a hit, van egy új szép csillogó világ, ez a szabad világ. Ott bűnösök nem, csak toleránsak élhetnek. Bűnösök, akik ezt el nem fogadják. Megosztották a népet. A magyar mégis csak, hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.
Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: Szabadságot, egyenlőséget ígértek Európát! Elhazudták, hogy Európa Mi vagyunk. Eltagadták, a múltunk, eltagadták, hogy vagyunk. Mégis, a magyar hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.
Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Mond el: nem volt szabad magyarnak nevezni magad, mert törvénytelen volt, nem kérdezhetted meg, hogy másokat miért nem nevezhetem a nevén, mert törvénytelen volt. Szidni már csak a magyart volt szabad. Mégis a Magyar hitt remélt.

Ez a nép könnyezett, a himnuszát úgy énekelte el.
Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel.

Vagy ne tanulj nyelveket, csak szeress és akkor, unokádnak könnyezve énekelheted, az akkor már több mind kétszáz éves éneket:

Kölcsey Ferenc:

Himnusz

Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Cseke, 1823. január 22.

Mert mégis, akkor is, mindig van hit, van remény.
Csak egy kell a szeretet, és bennetek az töménytelen.

Kromek Pál
2009 November 16.

Amikor én születtem

TE !

Válasz az első hozzászólásra!

Aki ezt olvasod! Átgondoltad milyen volt hatvan éve születni, a Rákosi korszakba gyereknek lenni? Úgy gondolod az nem emberhez méltó élet? Csodának nevezed ha ma ezerszer jobb körülmények között valaki gyereknevelésre adja a fejét? Tévedsz!

Pedig amikor én születtem átkozott egy rezsim volt.

Amikor én születtem abban az évben csatoltak Budapesthez több környező települést. Kádár akkor oszlatta fel a Szabadkőműves páholyokat. Az izraeli parlament Jeruzsálemet Izrael fővárosává teszi. Az első Forma-1-es világbajnokságot Giuseppe Farina nyerte.

Amikor én születtem, nem az volt a vita, hogy korház, vagy szülőotthon, mert egy zsúpfedeles házban részeg bábaasszonnyal esett meg, hogy világra segíthetett. Apám a bába asszonynak a gyerekáldás örömére  pálinkával fizetett.  Később is jegyeztette be, egy nappal a születésem idő pontját, a szomszéd településen az anyakönyvbe.

Átkozott egy rezsim volt.

Amikor én születtem akkor egy évben Magyarországon 200 ezer gyerek született, a születéskor várható élettartam 59 év volt, ma 90 ezer születik, a várható élettartam 70 év, akkor annak kellett adót fizetni akinek nem volt gyereke, ma az kap pénzt érte aki megszüli, akkor divat volt családba élni ma az emancipáció, a fejlődés nyomán a szingli és a másság a divat, mondják is, az egy átkozott rezsim volt.

Amikor én születtem Rákosi lesöpörtette a padlásokat, hogy a városlakó megéljen, beszolgáltatta, a levágott disznót, hogy a városi munkást tudja élelmezni, begyűjtötte a finánc a leszüretelt szőlőt, kipréselt bort, hogy neki is jusson. Nem az adó mértéke, és a gazdasági válság miatt kellett, hogy fájjon a fejünk, mégis volt gyerekünk.

Mondják átkozott egy rezsim volt.

Neked elektronikus bébi csőszöd volt, nekem petróleum lámpa. Meg is égetet mert belenyúltam amikor apám odatartott, mert  tetszett a fény. Amikor én egy éves voltam akkoriban a vasutakat építették, Magyarországon abban az évben két vonalat adtak át. Megnyílik a Galgamácsa és Vácrátót közötti vasútvonal, átadják a Pusztaszabolcs és Sztálinváros (ma Dunaújváros) közötti vasútvonalat. Magyarországon létrehozzák az Állami Egyházügyi Hivatalt. Ma vasútvonalakat zárnak be, mert nem gazdaságosak,  az egyházak között tömegében válogathatunk, de az egyházak is az üzletről, a szétszórásról szólnak, akkoriban nem nagyon volt pluralizmus a vallást elsősorban a hagyományos keresztény egyházak képviselték,

mondják is akkor egy átkozott rezsim volt.

Nem kellett attól tartanom, hogy ólommérgezést kapok a gyerekágyam festésétől, mert nem volt gyerekágy. Engem pólyába tartottak, a nagyágy közepére dobva, bömböltem. Még az is lehet, hogy Te aki ezt olvasod, azt se tudod mi az a pólya. Amikor ilyen nosztalgia levelet kapsz akkor legfeljebb azt kifogásolják benne és ez neked nagyon tetszik, hogy nem is álmodhattál a gyerekülésről, meg a biztonsági övről. A szüleid mérgelődtek azon, hogy a festék mérgező a gyerekágyon, ha netán kiderült, éltek demokratikus jogaikkal esetleg feljelenthették az eladót.  Az átkosban besugónak keresztelték az ilyen embert, ma dicsőség, perre menni, pert nyerni! 

Mondják is, amikor én születtem átkozott egy rezsim volt.

A gyógyszereink, egyszerűek voltak, gyógyítottak, mellékhatástól nem kellett félni, mert nem volt akkora mennyiség belőle, nem árulták a benzinkúton, mert még azok sem voltak, a dobozt sem kellett kiagyalt zárási trükkökkel ellátni, mert nem volt annyi, hogy beegyed, csak annyit adtak ami meggyógyított. Ha kellett az orvoshoz naponta mehettél gyógyszerért, injekcióért, nem volt TB kártya, mégse volt gond az ellátás, az orvos, csak egyszerűen gyógyított. Minden beteget kezeltek, a nyugdíjakat kifizették,

pedig átkozott egy rezsim volt, mondják ma, neked és Te elhiszed.

Nekem nem volt gyerekszobám, ezért nem kellett attól tartanom, hogy rám borul a rosszul megtervezett gyerekbútor. A fiókokat sem kelet zárni mert a házban nem voltak, szekrények, a kis holmit a vaklikba raktuk.   Az ajtókat egyszerű riglivel zártuk, nem megerősített biztonsági zárral, mégse voltak, betörések, rablások, de nem volt áldemokrácia és mind ez mellett a rendőr szavának súlya volt!  

Mégis manapság azt beszélik az átkozott egy rezsim volt.

Máma Te arról siránkozol, és még le is írod, hogy gyerekkorodba nem volt könyökvédő, sisak, sőt még bicikli sem. Hát amikor én születtem a faluba egy embernek volt biciklije a Leskónak, az is olyan volt, hogy az első kerékre tette a meztelen talpát úgy fékezett, mert nem volt sárhányó meg kontra sem, ezért is hívták Leskó féknek a módszert még évtizedekig. Az utcába nyáron bokáig ért a forró por, zápor után a sárt tiportuk, dagasztottuk, még a klott gatya is az álmainkban, hallomásból létezett, de azért a szüleink tisztességben felneveltek. Érdekes a falun is ember élt, bár a városi ezt nem egészen így gondolta. Máma ellehetetlenítik ezeket a falvakat. A politika minden trükköt bevet, hogy nyugat európai mintára alakítsa településrendszereinket, így végleg eltörölve az esetleg újra szerveződő magyar tudatot.  Az átkozott kommunizmus megteremtetet a falun élők egzisztenciáját, bár sokan többre vágytunk.

Mondják is átkozott egy rezsim volt, mégis a falu egy közösség volt.

A gyerekednek mobilt veszel, ha nem teszed meg lenézeted, amikor én hat éves voltam a faluban csak egy vonalas telefon volt, az is a párttitkáré. Már volt óvoda engem oda csaptak, az udvaron játék közben el is estem, a kezemet felszaggattam. Mentőről még szó sem volt, apám után telefonáltak a másik faluba, ő jött haza az ottani tanácselnök autójával és vitt a harmadik faluba, hogy az orvos összevarrja.  A bajban a falú összefogott. Szabadok voltunk, kilométereket tettünk meg a környező erdőkön mezőkön a játék kedvéért, mégis ha valami történt, a rossz hír mobil nélkül is előbb hazaért mind mi.  Manapság elmész az utcán a haldokló mellett, még a fejed is elfordítod, pedig, van, telefon a zsebedben, gyors mentőszolgálat, katasztrófavédelem, tűzoltóság, rendőrség.

Mondják is ma, az egy átkozott rezsim volt, mégis az emberek kérés nélkül vigyáztak egymásra.

Amikor én még tíz éves se voltam  akkor volt a  koreai háború, az  1953-as kelet-német felkelés, a magyar forradalom, a szuezi válság, a vietnami háború, a Szputnyik-válság, az Eisenhower-doktrína. A világot, Harry S. Truman, Franklin D. Roosevelt, David Eisenhower, SZU Sztálin, Georgij Malenkov, Nyikita Hruscsov, Winston Churchill, Margaret Thatcher,  Charles de Gaulle, Josip Broz Tito,  Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Kádár János, Willy Brandt, Konrad Adenauer, Nicolae Ceauşescu irányították. Akkoriban zajlottak a hidegháború események, „felépült” a vasfüggöny, a hidegháborús fegyverkezési verseny, a nukleáris fegyverkezés, elkezdődött az  űrverseny felkerültünk a  COCOM-listára, elkezdődtek a Tsz szervezések. Mind erről nem sokakat, tudtam, mind ez a politikusok dolga volt.

Pedig átkozott egy rezsim volt.

Amikor én serdülő fiatal voltam, néha a kukorica földre kihajtottak, egyeni, (egyelni), a paradicsom gazt, meg a pörgyét kapáni (kapálni), mesztéláb vágtuk a rendet. Nem volt allergia, mintha akkoriban nem lett volna pollen, a parlagfűről még a mesében sem halottunk. Ha kisebb baleset történt nem futottak velünk az orvoshoz, pszichológushoz. Mégis ez a nemzedék nevelt fel benneteket.

Pedig átkozott egy rezsim volt.

Megtanultam disznót vágni, a zsírt kisütni, sonkát keríteni, hurkát, és kolbászt keverni, töltögetni. A zsírt úgy mondták, hogy kanálla ettük, pecsenyét sütöttünk, húst kövesztettünk, szalonnát abáltunk. Májas és véres hurkát, sült sonkát és szalonnát, orja levest, hájas kráflit, vesevelőt és sok kocsonyát egész télen,  heteken át ettük. A mai fitnesz guruk szerint csoda, hogy túl éltük. Nem jött az állatvédő, hazugsággal, hogy lejárassa módszerünk, megtermelte, a magyar a betevőt a „csipkedettből”. Csipkedettnek mondták felénk a termelőszövetkezetekből begyűjtött magán célra felhasznált mezőgazdasági termékeket, amihez nem a leghivatalosabb módon szerzett be a termelő. Te az étkezési szokásainkat  Schobert Norbi mércéjével méred? E szerint  nap mint nap tartalmazták az én életemben  halálos dózis többszörösét. Neked egy Mc’Donalds-on edződött amerikai kisgyerek jut eszedbe és azt küldözöd lánc levélben, hogy helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. „Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra, az iskolai menzára és mégis itt vagyunk.” Mondod Te A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont “Bedeco”-nak hívták a Te gyerekkorodba  és már ez is elég volt a boldogságodhoz, én őrültem , ha egyszerűen csak kakaót láttam. Szobi szörpöt ittatok ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült, én meg anyám által gyártott málna, vagy bodza szörpöt.  A limonádét még magunknak kevertük ha volt citromuk, megy levet ittunk, meg almuskát, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek kolóniái nem telepedtek meg, mert nem volt csak fapados klozet.

Mégis felnőttünk, pedig átkozott egy rezsim volt.

Ezek voltunk mi két gyerekkel, öt- hat unokával csak egyszerűen építve a nemzetet.

Kik vagytok Ti? 1990 előtt születtek.  Gyerek nélkül, tanultan, több nyelvet beszélve, egy egzisztencia reményében? Ti lennétek a hősök ?,

akkor mi mik vagyunk 1956 előtt születettek ? Hazaárulók ? Parasztok? Nacionalisták ?

Válaszolj!

Meghalt a Jézuska!

Így hatvan körül egyre nehezebb. Gyerek koromba amikor jött a Jézuska, előre készülődtünk, a fenyőfa díszítésre, vásároltuk, a fa alá való ajándékokat. Együtt volt a család ez volt az év ünnepe. Talán ez az első év amikor valamiért ez elhúzódik vontatottan megy. Nem nagyon érdekli a feleségem sem. Elfásultunk.
A globalista szellem az angolszász kultúra ami áthatja az egész nemzetet, minden napjainkat, elfeledteti, a Jézuskát. Ma Mikulás, vagy Télapó jön karácsonykor, nem is tudom, de talán nem is lényeges melyik kultúrából melyik elnevezés szerepel. Valamikor a Mikulás Miklós napján jött a Jézuska meg karácsonykor, nekem az volt az ünnep. Eltűnnek a szép hagyományaink, az életmód a kultúra változás, a bevásárló központok, üzletpolitikája, a rohanó élet, másutt a szegénység. Egyszóval a globalizálódott világ következményei, elfeledtetik, a szép gyerekkori hagyományainkat. Gyerekkoromba se volt gazdagság, de volt létbiztonság. Manapság az unokáim nem nagyon érzik magukat biztonságba. Anyám arra tanított engem, hogy szeresd felebarátodat, ma azt tanítják az unokáimnak, hogy nincs igazság. Igaz régen is megmondta az Egyház, hogy mikor milyen ünnepet üljünk, hogy mikor születet Jézus Krisztus, azt is zsinaton döntötték el, nekem az a változat jobban tetszett, hogy mikor minek és hogyan örüljünk azt ma is ütemezik. Mint mondják a győztesek diktálnak.
Jöjjön a Télapó!
Elfogadható ez a keresztény angolszász szellem a magyar ember számára is. Szívesen, feloldódik benne a magyarság. Feledi a múltat a szép leendő jövőt dicséri. Ezzel oda a Jézuska oda már a mi Istenünk, az áldását se igen várjuk, letettük már régen kardunk. Az ellenség már legyőzetett mert bennünk éledezett. Jó sorsunkra várva, feloldódva a nyugati kultúrában, eléri majd ez a nép a jövő nemzetek dicséretét. Tagadjuk majd ma, holnap a pogány istenünk, szégyelljük holnapután, nagy vezérünk, hiszen máma a TV-ben ezen a nagy ünnepen, minden sztár csak angolul énekel. Mintha nem is itt élne a Kárpát medencében, a Duna- Tisza közelében, magyar nyelven már senki.
Éljen a Mikulás!

Csak olvasd lassan, csendben karácsony van!

Ebben a világban legalább öt ember van, aki úgy szeret,
hogy meghalna érted, és legalább 15, aki igazán szeret.
Az egyetlen ok, hogy valaki utál, azt jelenti, hogy olyan szeretne lenni, mind te.
Mosolyod azoknak is örömet okoz, akik nem szeretnek.
Minden este gondol rád valaki elalvás előtt.
Valaki nem tudna élni, ha te nem lennél.
Különleges vagy és egyéniség vagy.
Valaki, akinek a létezését figyelmen kívül hagyod, szeret téged.
A legnagyobb hülyeség is, amit csinálsz, jó valamire.
Ha úgy gondolod, mindenki hátat fordít, jól nézz körül.
Elsősorban te vagy az, aki hátat fordít.
Ha azt gondolod, nincs szerencséd, azért mert nem kaptad
meg, amit akartál, akkor nem is kapod meg.
Ha nem gondolod, akkor valószínűleg előbb vagy utóbb megkapod.
Emlékezz a bókokra, amiket kapsz és felejtsd el a rossz
megjegyzéseket.
Mindig mondd meg az embereknek, mit érzel irántuk, jobban fogod érezni magad, ha tudni fogják.
Senki sem érdemli meg a könnyeid és az, aki megérdemli,
soha nem fog megsiratni. Ha van legjobb barátod, akkor
legyen rá időd, hogy elmondhasd neki, mit jelent számodra.
Hívd fel a figyelmét ere a bejegyzésre azoknak, akik fontosak neked és
annak, aki szólt neked, hogy olvasd el. Ha megteszed, akkor lehet, hogy szebbé teszed a napját, és jobb irányba tereled elgondolásait.
Azt mondják egy percig tart, hogy észrevegyél valami különlegeset, vagy valakit, egy órát, hogy komolyan vedd, egy napot, hogy megszeresd és egy egész élet kell ahhoz, hogy elfelejtsd.
Hívd fel erre a gondolatra azoknak, a figyelmét akiket soha nem felejtesz el.
Ez csak egy rövid bejegyzés, de ennek köszönhetően tudni fogják,
hogy soha nem felejted el őket. Ha nem hívod fel szeretteid figyelmét,
akkor az azt jelenti, hogy nagyon sietsz és elfelejtetted a barátaidat.
Állj meg egy pillanatra és szánj rá egy kis időt, hogy élj!
Akkor mire vársz?
Szólj mindenkinek, aki fontos neked és tudd biztosan, hogy ők
sosem felejtenek el téged.
Ma este, éjfélkor, az igazi szerelmed észreveszi, hogy szeret.
1 és 4 óra között történik valami.
Ha nem szakítod meg ezt a láncot, akkor holnap legyél felkészülve
életed legnagyobb sokkjára.
Én nem mondom , hogy problémád lesz 10 éven keresztül, ha megszakítod, ezt a láncot, remélem, hogy nem lesznek gondjaid a kapcsolatokkal.
Szólj legalább 25 embernek 25 percen belül.
ÉN RÁD IS GONDOLTAM MOST 2008 KARÁCSONY ESTE!